Egy régebbi blogban utaltam röviden arra, hogy Romániában kellemes meglepetésben lehet része a sörkedvelőnek, a balkáni országokhoz képest több kiemelkedő márkával találkozhat.

Bár nagyon hiányos helyi ismeretekkel rendelkezem, ezt az állítást továbbra is fenntartom.

Sajnos Magyarországra alig jutnak el román sörök, ez alól kivételt képeznek a vékony pénztárcájú és plusz még igénytelen sörivók ellátására készített műanyag palackosok.

Szerencsés vagyok, hogy egy külső kollégám székhelye Kolozsvárott van, így ő évente egyszer-kétszer ellát kinti áruval, elsősorban barna Silvával.

Ennek a sörnek nincs magyar megfelelője, hasonló sincsen hozzá. A Ratebeer ugyan dunkler bock-nak miősíti, de nem rendelkezik a bakokra jellemző markáns férfias ízjegyekkel, inkább kellemesen édeskés, lágy, amely nagyon hatékonyan takarja az alkoholos erősséget, pedig 7%-os. A színe gyönyörű borostyánbarna, persze sötétebb, mint a magyarországi borostyán, de ez utóbbiról, na jó, hagyjuk...

Gyönyörű ellenpontja a barna sörök közül az előzőnek az Ursus black. Ez már inkább stout, de milyen! Közép-európai viszonylatban kiváló, a ratebeeren a barna Silva-t éppen előzi, és az élen van. Nagyon fekete, a habja is sötét, de az elég hamar elül. Engem emlékeztet némiképp a Dreher bakjához, de azt ehhez képest baltával faragták. Emlékeim szerint majdnem olyan finom, mint a híres Baltica porter. (Persze tisztában vagyok azzal, hogy ezek nem azonos típusú sörök, de kelet- és közép-Európában a választék szűkössége miatt nehéz azonos típusokat összevetni.)

Minap Pável barátom azzal örvendeztetett meg, hogy együtt megkóstolhattuk az Ursus világos-premium változatát, és a Ciucaş-t. Nem mindennapi élmény!

A Ciucaş-ba már tavasszal belebotlottam egy kisebb romániai kiruccanás során - talán csak a korán jött nyári meleg és a szomjúság tehetett róla, de fantasztikus üdítő hatású. Most is teljesen vállalható volt.

De az igazi meglepetést a világos Ursus jelentette. Olyan kellemes virágillatot árasztott szét a szobában a komló, amelyről magyar söröknél vicces lenne még beszélni is (sajnos). Már számítani lehetett a markáns komlókeserűségre, de ez esetben olyan kiegyensúlyozott volt a malátás édesség és a komló viszonya, hogy Pável szavaival élve ez a sör mesterien balanszíroz a két aroma közt. Kitöltve az is meglepő volt, hogy a tükrös átlátszóság helyett opálos volt, talán ez is hozzájárult a friss, üde ízvilághoz.

Sajnos a magyarok körében szinte kultuszsörként tisztelt Ciuc-ról már nem mondhatok el hasonló jókat. Én ezt híg testű, kukoricás ízvilágú, aligkomlós nagyon világos folyadéknak éreztem, egy fokkal talán jobb mint a soproni nemlég lebutított és grízezett löttye. Meg aztán (vitatkozva a nemzeti büszkeségtől elérzékenyültekkel) mitől lenne inkább magyar, mint egy nem Erdélyben készített román sör? Na mindegy, elég felejtős portéka ez.

Egyébként a Ciucas szarvasa megszólalásig hasonlít az apatini Jelen díszállatára, és amúgy is elég jellemző a környező országokban a hegyvidék állatainak (medve, szarvas, kőszáli kecske) megjelenítése a cimkéken, dobozokon:

Amit még mindenképpen érdemes Románia és a sör viszonyáról megemlíteni, az elmúlt években a Tuborg több erős ill. karácsonyi főzettel próbálkozott délkeleti szomszédunk piacán. Ezek nem túl nagyszerűek, de még a kissé maszkírozatlan alkoholíz mellett is sokkal harmonikusabbak, mint pl. a lengyel "vodkasörök", vagy a Borsodi bivaly, amelynek bár a reklám szerint ízében van az erőssége, de nyilvánvaló, hogy sem az íze, sem az erőssége nem idéz elő semmit, csak gyomorkfelkavarodást.

 A címadásért Pávelt üssétek - Pável

A cím szerintem szar, de ki vagyok én hogy visszajavítsam az eredetire: "Románok". - Duchemin elvtárs