Még jóval a nagyhírű, német sörökben professzionális sörspecialista bolt megnyitása előtt, a borongós őszi napok hajtottak bele a testesebb barna búzasörök kóstolgatásában. Elhatároztam, hogy párban hajtom végre ezt az áldozatkész feladatot, hol magamban, hol meg egy barátom társaságában.

A sörkorcsolya kivétel nélkül a Pável* által mélyen lenézett tepertőkrémes lilahagymás kenyér volt, úgy hogy elég elfogulatlannak tűnik az összevetés.

* Csak a te khm, eccerű és randa bóti cipőpaszt  tepertőkrémedet nézem le, és hadd emlkékeztesselek, kedves kollega, már számtalan esetben javaslatot tettem, hogy magad gyártsad ezt a furfangos étket egy db. húsdaráló és némi - akár bóti - tepertő összehozásával. - Pável

Az első mérkőzés az osztrák Edelweiss és a német Maisel's weisse között zajlott, és bár az alpesi versenyző mindent beleadott, a bajor sör kiütéssel győzött testessége és gyönyörű bézs** habja miatt, mellette az Edelweiss valahogy durvábban összerakottnak tűnik. Meg merem azt is kockáztatni, hogy az osztrákok világos búzasöre talán jobb a barna verziónál is. Amúgy egyre jobban azt kezdem érezni, hogy szegény piros cimkés Édelweiss kihalt a magyar piacról, és tán én vittem el az utolsó hazai példányt a Körtér közeli ABC-ből.

** ezt a színt csak a lányok ismerik! - Pável :)

Kicsit később, már novemberben kerítettünk sört a Franziskaner sötét búza és a Memminger dunkle weiße csatájának, utóbbi Stujber Lajos barátunk, a magyarországi Memminger forgalmazó kedves ajándéka.

Figyelem, a Memminger dunkle weiße már az általam nemes egyszerűséggel bétának nevezett német sz betűvel írandó, és nem dupla s-el.

Én erre a meccsre holtversenyt adnék, mert jóllehet a Franziskaner jóval testesebb, és kicsit ízletesebb, de a Memminger selymességénél, lágyságánál fogva messze nem puffaszt annyira, mint általában a zajos, szénsavdús búzasörök. Pedig a képen is látszik, hogy habja azért van dögivel.

Már javában a jeges januárban jártunk, amikor küzdőtérre állt a Paulaner és az Erdinger sötét búzasöre. Két veretes bajor sörfőzde, mindkettőnek nagyon ízletes söréről van szó. Talán csak a feketésebb, sötétebb sörök iránti szenvedélyem az oka, hogy nálam az Erdinger egy orrhosszal nyert, de azért alig várom, hogy ismét meglátogathassam a Budakeszin található Paulaner lerakatot.

És ahogy már a bevezetőben írtam, ezután történt a sörspecialistával való sorsfordító ismerettségem, most már az előbbieknél is sokkal izgalmasabb barna búzákat csorgathatok le a torkomon, legyen bár napfényes február, vagy esős, szobában marasztaló július. :-)

Ilyeneket ni:

Teccik látni a hatalmas lukat a habkoronában? Ilyen nagy folytonossági hiányt eddig még csak ementáli sajtban láttam.

*

Pável még ezt ajánlotta fel a teljesebb búza-listához:

Leikeim Schwarze Weisse - Pávelnél ez egy ötös barna búza volt...

 

Utóirat: Pávellel tervbe vettünk egy Erdinger Pikantus - Schneider Aventinus csatát is, a két veretes latinos nevű dupla búza bak részvételével, na az lesz még az igazi!