Bécsbe beköszöntött a tavasz. Na nem egy busszal érkeztünk, egyrészt mert velünk szinte kizárólag 60+ nénik jöttek, másrészt sokáig kóvályoghatott a külvárosban, mire átlépte a Ring határát, mert kora reggel még úgy húzta maga után az esős lábát. De aztán megvillantotta az igazit is, a diáklányok rácsos harisnyás lábait a bicajokon, és mi a rácsokon keresztül bámultuk a tavasz pezsgését, mely pezsgőhöz az elsuhanó lányok ajka volt az eper...

Mivel pedig a bicajos lányokat csak bénultan bámultam a kamerával a kezemben, ezt a harsogóan szép lilába öltözött középkorú nőt tudom helyettük prezentálni, aki előttünk sétált a Ringnél.

Színpomopás tavaszi utcakép Bécsből - avagy milf stout :P

 

Na de mi nem pezsgőzni mentünk, hanem körbesörni a császárvárost. Végül 8 stációt teljesítettünk, de ne fussunk előre, legelső meghatározó, kellemes elményünk a Belvedere mosdójának komolyzenét játszó wurlitzere volt. Azt a mennyei, mindent más zajt elnyomó muzsikát!

Sörrel testközelből csak délután találkoztunk, első utunkra Düsamen fétismániájának kielégítése vezetett egy messzi-messzi galaxisb külvárosban eldugott Biererei-ba: szereztünk neki egy Aventinusos poharat.

 

Ejh de még mennyire megérte. Itthon egy hatalmas bécsi szelettől elnyúlva körmölöm ezt, és mit ittam hozzá, na mit? Aventinust a saját poharából. Még lilába is öltöztem az ibolyáskék palack kedvéért.   - Düsamen 

A különböző seritalok mellett szert tettünk egy 2005-ös Thomas Hardy's Ale-re is! Az utolsó előtti példányt dédelgettük el a kasszáig, az utolsót lovagiasan meghagytuk a következő szerencsés betévedőnek. Ez már tőkebefektetésnek számít, de nem áruljuk el, mekkorát invesztáltunk ebbe a híres kisüveges angol kuriózumba. (Mert esetleg "civilek" is olvassák a blogot, és azonnal hívják a gyámügyet Duchamen, illetve simán csak a mentőket Pável esetében, meghallván, mit adtunk egy kis üveg sörért.)

De sietnünk kellett, ez a beszerző út észrevétlenül elvett a rendelkezésünkre álló 8 órából kettőt, így nyakunkba szedtük a lábunkat és néhány megtekinteni való érdekesség után (egy vékony bécsi lány hatalmas plasztikázott melle, meg valami ENSZ-központ zászlóerdővel) tüstént a 7 csillag nevű, (mindeddig) szigorúan titkos ínyencoázisban termettünk.

A Siebenstern kirakatában ez a tabló csalogatja befelé az áldozatokat: 
 

 malátatabló - odapörköltek nekik

 

Bent ez a kép fogad:
 

 
Ez az őszes úr később igen segítőkésznek mutatkozott, két falat közben pattantunk fel az asztalunktól, amikor észleltük, hogy itt éppen valami sörfőzési metódus van! Merthogy a sörmester éppen kavart, mért, lötybölt és matatott valamit a nagy üstök körül, amikor pedig kinyitotta annak ajtaját, az üst egy hatalmas és illatos malátafelhőt böffentett az átriumos kocsma légterébe... Nem hogy messze jobb illatút, mint amit egy sörissza böffenthet kollegája arcába, de egyenesen parfümgyárak laboratóriumába való illatot.

Ez az olvasnivaló fogadott az asztalnál - sőrfőzde lévén mindjárt a sörválasztékkal kezdődik az étlap, majd - ahogy szokás - ugyanezekkel az oldalakkal is fejeződik be:

Amiből rögtön ezeket olvastuk ki mindketten - igazi világirodalmi művek volt, bármikor újraolvasnánk őket  

Kisokosunk, sörbloggerkamerádjaink remek kis bécsi sörös útikönyve ezt írja a helytől:

Rauchbier pont nincs. Talán majd októberben, akkor jön el a szezonja - vigasztalnak. Választásunk így a Prague Darkra és a Siebenstern Marzenre esik. A prágai recept alapján főzött, egészen sötét színű, barna sör helye az amerikai sörszakíró Michael Jackson szerint a legjobb osztrák sörök között van. Nem is vitatkoznánk vele erről, ha itt lenne, akkor sem.

Nos, nekünk volt Rauchbier! És a nap egyik fénypontja volt! Bár a fénypont szó itt nem helyénvaló, mert a mérges napsugarak elől enyhet kereső szegény fejünknek inkább napernyő volt az a pohár füstös gyönyörűség. Most másodjára kóstoltam ezt a csodát, először Düsamennél, ott még csak himbáltam a fejem, itt már bólogattam hozzá...

Pontozásunk a 7 Stern-ben
 [1. helyen Düsamen, 2. helyen Pável pontjai - ötös listából]
Bamberger Rauchbier: 4,9 és 5
Prague Dunkel: 3,5 és 4
Helles Stern Wiener: 3,6 és 3
Hanfbier: 3,8 és 4,3 

Megjegyzem: az annyira világklasszisnak besorolt Prague Darktől nem estünk hanyatt. Kifelé még nézegettük egy darabig a sörautomatát, és máig bánjuk, hogy fukarok voltunk - és egyben hülyék: legalább egy palack Hanfbiert (kenderes!) elő kellett volna csalogatni belőle, mert én éppen csak belekóstoltam ebbe a - minek nevezzem? - herbáriumba. (Nem kábszeres sör, nyugi.)

Düsamennek ez a portéka nyerte meg a tetszését a gépből, neki meg emiatt fő a feje azóta is: 

Eltelve a bolygó által nyújtott élvezetek legtöbbjével (kupi azért nem volt a házban), átgurultunk az egy sarokkal odébb fekvő Centiméter nevű diákintézménybe, ami tpk. egy kocsmahálózat és a centikben kimért szendicseiről kapta a nevét, de komplett kocsmaétteremként működik, főként hangoskodó diákok töltik meg. Étlapjuk is stílszerű - mondjuk hogy a mosdóban a falakat is díszítő vonalzók miért érnek véget 27 cm-nél, én az nem tudom... :P

Még nem adtuk le az imént felszedett kilókat, így csak egy-egy pohárkával teszteltük őket, megjegyzem, Düsamen csak hosszas unszolásomra kaparta össze a bátorságát (és az apróját), hogy neki is kifacsarjanak egy sörcsapot a hatból. Így kóstoltuk meg a Paracelsus Zwicklt...

és a Hirter Morchl-t... Na, ezért már megérte, hogy betértünk a Cm-be:

Képfelirat hozzáadása

 

Paracelsus Zwickl: 3,8 és 3,5 pont
Hirter Morchl: 3,5 és 4,5

Hogy mi ez a morsl, máig nem tudom, de az a tény, hogy ha degeszre tömött állapotban valamit ilyen jóra értékelek és nem hagyom a pohárban, az önmagában nagyon jókat mond róla.

És a nap csúcspontja még csak most következett!

A Ring villamosaival visszautaztunk a múltba, 1516-ba... (1516 Brewing Company) Ha szakértő olvassa e sorokat, máris megremeg az orrcimpája, mint a kopónak, ha vadat "fog" - igen, kamerádjaim,  mi is IPA-t szürcsöltünk egy szeles bécsi teraszon, és nem csak a hűvösödő délutánba borzongtunk bele. Ízorgazmus volt, szégyentelenül, ott mindenki előtt, fedetlen fővel...

 Victory Hop Devil Iindian Pale Ale

 

Azt merem megkockáztatni, hogy a korábban itthon kóstolt Foghorn, bár már halványodik az emléke, hiába éreztem igen kiválónak, bizony csak árnyéka ennek. (Lehet kövezni.) 
 

Újabb idézet:

 

"Ottjártunkkor éppen egy Wizzard's Belgian Wit nevezetű korianderrel megbolondított búzasört, egy meisseni sörmester által főzött Scottsman Lager nevezetűt, egy Green Bottle névre hallgató - valóban csak palackozott - Marzent és egy sötét malátából főzött Münchenert kínáltak."

Hiába, Düsamen és Pável a szerencse fiai.

és a mi két habos, napfényízű Caffrey's-ünk:
 

Na végre kész ez a poszt is!

Legeslegvégül Düsamen fenti lila mezes képéhez egy zárókép:

Fotóalbumaink az útról: Pável, Duchamen