Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a sörivás egyben jó evést is jelent. Leszámítva az egyedülálló trappista sörök elkortyolásától, a nemes nedü általában egy finom étel kísérője, és ha szerencsés a párosítás, akkor egymás ízét emeli ki, erősíti a sör és az étel. Egy ilyen tökéletes párosítás, házasság "mariage parfait" létrejöttében voltam pap az elmúlt hét egyik borongós estéjén. Valami oknál fogva egyszerre éreztem kínzó éhséget és szomjúságot is, és ilyenkor nagyon jól esik egy hagymás, ecetes görögsaláta igazi román telemea sajttal, olajbogyóval.

És mi lenne jobb egy ilyen salátához, mint egy világos búza bak. Persze erre már azután jöttem rá, miután véletlenszerűen a sörspecialista pyraser weizenbock-jára esett a választásom. Ez már csak azért is igencsak meglepő volt, mert ez a sör az üdítő savanykás íze mellett kellően malátás, édes is, világos búzasörökhöz képest mindenesetre meglepően édes. De valahogy mégsem veszett össze a saláta ecetes, hagymás, tavasziasan friss ízvilágával. Egy ideális páros!

Mindezt az is igazolta, hogy másnap kipróbáltam egy HB búzával is, az is jó, de mégsem az igazi.

A korábbiakban itt bemutatott sörök sem magukban csúsztak le, de az ételeket általában nem örökítettem meg, sokukra már nem is emlékszem. Ezután ritkábban követek el ilyen mulasztást.