Volt nagy öröm a szívemben, amikor egy kollégám a Primátor-ért cserébe egy helyes kis piros Früh Kölsch-sel lepett meg, amit a testvére hozott egyenesen a burkusoktól. Mióta vártam, hogy ebből a felsőerjesztéses, frissítő gyümölcsös kölni (nem kölni, azt igyák a vérmes alkoholisták) fajtából is kóstolhassak egyet! És milyen az élet, még azanap a Kacsa utcai zarándokhelyemen egy ünnepélyes kékbe öltözött Gaffel Kölschöt is megpillanthattam. De jó lesz ezeket összevetni, gondoltam. Aztán még eszembe ötlöttek Pável barátom keskeny kávéspoharai is, szinte szent Gambrinus is kölschös pohárnak alkotta őket. A munkahelyi farsangon pedig egy kolleganő (egy üveg Früh mellett) órákat áradozott arról, mennyire rajongott Kölnben ezekért a helyi specialitásokért. És neki köszönhetően egy csinos filigrán Gaffel-es pohár díszlett már másnap az asztalomon. Minden együtt állt, közeledett a nagy nap. A mai.

(Amúgy a furfangosabban észre fogják venni, hogy a poszt dátuma 22-e hétfő, de ezt most 20-án szombat este körmölöm). Szóval elérkezett az ebédidő. Készítem is elő szertartásosan a fotómasinát, sörnyitót, poharakat, és a két főszereplőt, de jaj, a Gaffel-pohár a parkettán csattan, millió darabra hullva. Szörnyű csapás! Könnyekkel küszködve bontom a söröket, már-már arra gondolok, egye a fene az egészet, úgysem fog ízleni. De nem így lett, nagy csoda történt! A Früh üdítően frissít, hatalmas buborékokkal teli, és a Gaffel is teljesen hasonló, szinte virágos, friss ízű, de egy árnyalattal komlósabb. És mégis van egy hatalmas különbség. A Früh nem képes megtartani a szénsavat, vadul pezseg, a Gaffel viszont hihetetlenül selymes, és nagyon kellemes krémes habot produkál. Megint egy jó példa arra, hogy szinte azonos ízek, különböző fizikai tulajdonságok esetében (viszkozitás, felületi feszültség vagy ki tudja mi még) mennyire különböző benyomást keltenek. Nem is csoda, hogy Jackson bátyánknál a Gaffel egy egész ponttal kőrözte le a másikat. És akkor még milyen lehet a Mühlen vagy a Päfgen? Hát biztos hogy ütősek!

Az öngyilkos pohár hullája