A Kecske napja - Kozel-feszt Velké Popovicében
Kozel - németül Bock, magyarul kecske(bak). A Pilsner Urquell mellett talán az egyik legismertebb cseh sör Magyarországon. Az alap sárga dobozos, "10-es" Kozel mellett a barna, Kozel Cerny is rengeteg helyen kapható nálunk is, úgyhogy ez nem akkora újdonság. Ám ha a szintén Asahi konszern égisze alatt álló Dreher gyárból meghívnak, hogy kis prágai kerülővel, néhány újságíró társaságában látogassam meg a velké popovicei gyárat és vendégeskedjem az évente egyszer megrendezett Kozel napon, akkor még nekem is felcsillan a szemem.
Prágában a sztenderd turista útvonalat azért bejártuk, mert a csapatból két ember sem járt még arrafelé korábban. Átsétáltunk az Óváros téren, a Károly hídon, útközben söröztünk a Moldva partján, kikerültük a becherovkás csapdákat az U Flekuban, betértünk a Medvebocshoz címzett minifőzdés sörözőbe,
hogy odaérjünk vacsorameghívásunkra az egyik Kozel márkasörözőbe ahol a tankos Kozelre fentük a fogunkat.
A 11-es világossal indítottunk, ami Csehországban a legtöbb helyen kapható Kozel. Ez - a kezdő komáromi-párkányi sörturistáknak - a zöld dobozos, ami jóval több élményt nyújt a sárga dobozos alap világosnál, és egy sörbarát sem lenne szomorú, ha ilyet (is) főznének a Dreher gyárban Kőbányán. A szűretlen volt a következő, amihez remekül passzolt a grill hermelin. A csapat többi tagja világossal és konfitált kacsacombbal folytatta, én a tradicionálisabb cseh vonalon maradva marhagulyást kértem, karlovy vary zsemlegombóccal és ehhez már a barna Kozel majd egy 13-as Master dukált, úgyhogy kellemesen eltelve leöblítettem még egy vágottal, majd lesétáltuk a vacsorát a fényben úszó Prágában, aztán addig idegenvezettem, míg a záróra miatt pont lekéstünk egy búcsúsörről az Arany Tigrisben...
Másnap indulás előtt még beugrottam a helyi Billa-ba, egy kis sörért és vásárfiáért a családnak, ahol is a szokásos Pilsner-Bernard-Svijany-Breznak paletta mellett egy eddig új címkéjű Kozelre bukkantam, amiből gyorsan be is vásároltam két palackkal. Ez annyira új termék, hogy március közepén, amikor Prágában jártam, még nyoma sem volt a boltokban. Kíváncsi is voltam, hogy mi lehet ez, de indulni kellett, hogy odaérjünk a gyárlátogatásra, úgyhogy kerekedtünk.
A gyárlátogatás után a meleg elől a sörsátorba menekültünk, ahol a főtt csülök és a sörgulyás mellett fény derült arra, hogy mi fán is terem az új termék, a Kozel Mistruv. Ezt már a Kozel sörfőző mesterétől, Vojta Homolkától (VH) tudtuk meg egy rövid beszélgetés folyamán.
- Sörbúvár (S): Hogy kerültél a Kozel gyárba? 
- VH: Én itt születtem Velké Popovicében és már gyermekkoromban is a sörgyárban játszottunk, ismertem a gyár minden kis zegét-zugát már sokkal korábban mielőtt gondoltam volna rá, hogy egyszer itt fogok dolgozni. Aztán az élet úgy hozta, hogy sörfőző lettem, megtanultam a szakma alapjaitól mindent, és most itt vagyok, és végső soron én felelek az összes főzetünkért.
- S: Reggel, az egyik boltban láttam egy új Kozelt, amit még eddig nem, beszélnél erről a sörről?
- VH: A Kozel Mistruv (Mester - a szerk.)? Igen ez egy teljesen új sör, alig 1 hónapja van a boltokban. Tulajdonképpen a 12-es Kozel helyett találtuk ki, és fejlesztettük ezt a sört. A 12-es Kozel nem váltotta be a piaci reményeket, ezért egy teljesen új receptúra alapján főztük meg ezt a sört. Tulajdonképpen egy klasszikus 12-es cseh pilzeni, csak más karaktere van, mint a kicsit édeskés réginek.
- S: Az alapanyagokon is változtattatok?
- VH: A receptúrát persze nem árulhatom el, de klasszikusan pilzeni maláta, egy új, saját élesztőnk és cseh komló van benne.
- S: Saaz?
- VH: Nem, mi minden sörünkhöz Premiantot (a Saaz-komlóból nemesített, magasabb alfasav-tartalmú kontinentális komló - a szerk. lásd még itt - ->) használunk. Evvel az édes malátás ízek mellett sokkal karakteresebb keserűség érhető el.
- S: És mi a véleményed az új hullámos sörökről, amik itt, Csehországban is egyre népszerűbbek?
- VH: Nagyon jó, hogy nem csak lágersörök kaphatóak, hanem a különböző ízlésű emberek, sok mindent megkóstolhatnak, megtalálhatják a maguknak legmegfelelőbb ízvilágot. Örülök, hogy a kicsit egyforma cseh sörpaletta felfrissült és új színeket hoztak a kis főzdék. Persze szerintem még mindig a hagyományos sörökben vagyunk a legjobbak, de a gasztronómiában nagyon fontos ez a sokszínűség. Én is mindent megkóstolok, kísérletezem, de azért igazán büszke a saját sörömre vagyok, amit együtt főztünk a kollégáimmal...
És Vojtek ment a helyi haverokkal sörözni, mi meg maradtunk, és lelkesen fogyasztottuk az új Kozel Mistruvot, meg a Cerny-t is, ami a főételek után az áfomyás amerikai palacsinta mellé
is jól csúszott. Aztán eltelve egy picit kisétáltunk a gyár mellé, ahol egy kedves kis tavacska partján relaxáltunk, hogy visszatérve pár búcsú-korsó után integessünk a közönségben mókázó kecskéknek.
A magyar különítmény helyt állt, és a Kozel nap több mint 28 ezer idei látogatójával együtt mi is derekasan kivettük a részünket a több mint 20 ezer liter Kozel (400+ hordó) jótékony elpusztításában. A Mistruvot persze az otthoni "laborban" üvegből is megvizsgáljuk, de ez már egy másik történet...
PS: Hazafelé azért Brünn mellett még betértünk a Tescoba kis utánpótlásért...
Képek: Tóth-Horváth Réka / Dreher; Horváth Balázs + saját
