Arany Ászok Frissenszűrt - fapados tuning
Amikor megkaptam az új innovációs Arany Ászokot a dreheres marketingcsapattól, rögtön a nagy autógyárak analógiája jutott eszembe. Egy jól bejáratott tömegmárkát kiadnak néha kis műhelyeknek, hogy ráaggassanak egy-két spoilert, felhúzzák a motort pár lóerővel és mindjárt egy dögös verda kinézetét varázsolják a mindig újra és szebbre váró fogyasztó elé, hogy így nőjön egy teljesen átlagos darab eladása. A fogyasztó, - aki a megszokott fapadot koptatja - pedig csillogóbbnak és kívánatosabbnak érzi a hétköznapit, és még az esélye is megadatik, hogy belekóstoljon egy kis tutiba, ami nem is olyan elérhetetlen.
De a mi Arany Ászokunkból mit sikerítettek az élelmiszeripari tuningzsenik? Már KK-kolléga is rávilágított a posztjában a szembetűnő tényre, hogy ez az Arany Ászok nem Kőbányán, hanem a Sab-Milleres (azaz lassacskán Asahis) konszerntárs, román Ursus műhelyében készült. Valami olyasmi lehet a dolgok háta megett, hogy a magyar Dreher költségvetésébe már nem fért el az a szuper mikroszűrő, amin a kész sört keresztülszivattyúzzák, hogy ne kelljen pasztőrözni, de mégis sokáig elálljon - mert ezt ígéri a csillogó, - komlós "optikai tuninggal" ellátott - doboz. Vélhetően a Dreher kiköltekezte magát, hisz a BrauKon-tól vásárolt "komlóágyú" sem lehetett két fillér. Ha kicsit tovább kutakodunk a multis bugyrokban, akkor felfedezhetünk egy, a temesvári sörgyárban készült pasztőrözetlen Timisoreana-t, amit csak csapon árultak/nak, az amúgy a törénelmi Magyarország legrégebbi sörgyárának tekinthető üzem utódjában. Nem lennék meglepve, hogyha az Ursus valamelyik brandje a cserekereskedelem jegyében egy Kőbányán komlóágyúzott "hidegkomlós" cuccal rukkolna elő a közeljövőben.
De elhagyva az oknyomozás és a találgatások ingoványos talaját, vizsgáljuk meg a biztos pontot, magát az új Arany Ászok Frissenszűrt sört. Az alapanyagokban semmi újdonság. Marad a jól bevált kukoricagríz a pótanyagok közt. Az alkohol itt is 4,3%, úgyhogy ebben nincs változás. A pasztőrözés, aminek már a kész terméket vetik alá egy nagy sörgyárban tudhatóan sok illat- és ízhatást eltávolít a sörből, és kisüzemi kóstolásaimból kiindulva igencsak felerősíti a kellemetlen mellékvegyületek, de főleg a DMS (di-metil-szulfit), a konzervzöldséges, konzervkukoricás ízekre emlékeztető vegyület kellemetlen hatását. Egy pasztőrözetlen sörtől tehát ízgazdagságot és viszonylagos harmóniát várhat el egy fogyasztó, és a Pilsner Urquell esetében ezt meg is kapja.
A fájintos új korsóba kitöltve az Arany Ászok Frissenszűrt tekintélyes, de a klasszik olcsósörös, "mosogatószeres" habkoronát produkálja. Szalmasárga, egyenláger szín és első blikkre enyhén csehes, szűretlen pilzenikre emlékeztető, kicsit nyers, élesztős illatot produkál. Aztán nemsokára visszaránt a földre a szegmensben megszokott konzervzöldséges mellékszál (DMS - dimetil-szulfid) és a jellegzetes zöldalmás (acetaldehid - az a vegyület, ami a másnaposságért is felelős) illat. Ízre nem annyira nagyferós ("avilágossörtőlsavanyúaszád"), mint egy sima "Aranyásó", hanem egy kicsit tisztább, sterilebb egyenláger-íz (kevés komló, édeskés felhangok, savanykás zárás, kellemetlen szárító utóíz), a Bonduellekonzerv-életérzés is háttérben marad, de azért tetten érhető. A szénsavja sem olyan szúrós, mint a sima változatnak, és ez előnyére válik, ettől is kicsit csehesebb lesz az életérzés. Komlós zamatokat és malátás édességet azonban ne várjunk, a kukorica butácska édessége viszi el a hátán a sört. De aztán marad a savanykás, iszamos utóíz, ami miatt az alapkategóriát sem pártolom.
A végeredmény alapján sajnos itt nincs meglepő fordulat, csak filozofikusan nyugtázhatom: Szépen kistafírozták, jobb is, csillogóbb is, mint a fapados verzió, de jó sör nem lett belőle. Ez nem az a sörkategória, ahol a drága alapanyagok adják meg a sör ízét, hanem marad a marketinges "optikai tuning" és a Pilsner Urquell dicsfényének halovány visszatükröződése. De hát kicsit sárga, kicsit frissenszűrt, és a mienk...
