A napokban zajlott le a Beerselection által meghirdetett Ország Söre „verseny”, és Takács Péterrel (komlódíler, gerillafőző – Hatodik Íz) arra gondoltunk, mi lenne, ha kisebb csinnadrattával, de mi is tartanánk egy szakmaibb alapokon nyugvó gyorsfelmérést, mit tudnak a főzdék által adott, általuk legjobbnak gondolt magyar sörök. Egy másik „hányásos” blognál, aki sörfőzdei pénzből finanszírozta az igénytelen mód való beb@szását, remélem, hogy ez a poszt mindnyájunk számára, akiknek a sör nem csupán a lerészegedés egy eszközét jelenti, hasznosabb lesz.

Az Ország Söre szavazásról csak annyit, hogy pár helyen kicsit felemás volt a fogadtatása. Egy ilyen ad hoc válogatás és az „Ország Söre”-cím nem feltétlen fedik egymást, de az tagadhatatlan, hogy a kis és nagyobb főzdéknek és a webáruháznak, meg a beerporn.hu-nak is remek reklámot biztosított a kampány. Így, ha sikerül a helyén kezelni a dolgot, akkor bizonyos szempontból gondolhatjuk pozitívnak is a megmérettetést. De hogy a versenyen toronymagasan elől végzett két sör közül bármelyik is az ország legjobb söre volna, azt sajnos nem hiszem. Ettől függetlenül gratulálunk a Magyar Vándornak, és a Szent András főzdének. Így a cím önmagában – a plecsnin, amit ki lehet tenni majd a címkékre, és kampány alatti marketingen kívül – semmitmondó a szélesebb nagyközönségnek. Egy higgadt főzdetulajdonos is arra koncentrál az ilyen jellegű kampányok keretében, hogy megmozgassa a főzde rajongótáborát és a végén megköszönje a híveknek a szavazatokat, és nem szabadít rá néhány e-mailcímes robotprogramot a szavazóprogramra, hogy megugorjon a népszerűség... De félre a rosszmájúskodást, a véleményem az, hogy inkább pozitív a hatás, mert a sör ismét megmozgatott sok embert, és kisközösségek, régiók, mint a magasan vezető két főzde környéke – Szarvas és Békésszentandrás – összefogtak, hogy a sör miatt mutassák meg lokálpatrióta érzelmeiket. Ahogy az Igazi Csíki Sör is összehozta a magyarságot, úgy ez a verseny is adott a sör által egy kis plusz összetartozás-érzést.

Most vissza a földre, és nézzük meg, a mi házi versenyünk hogyan állt össze és mi volt a cél. Megkerestünk sok magyar főzdét – nem tudtunk mindenkit és nem is lehetett ez célunk –, hogy értékelnénk a legjobbnak tartott söreiket: Takács Péter, Kontár Komlókutató kolléga és sörfőző-vendégnek meghívtuk Závodszky Gergőt a Mad Scientisttől, aki a sörfőzésben otthon van és bíztunk benne, hogy szakmailag olyan pluszt tud mondani, amit mi, egyszerű sörbloggerek, nem tudnánk olyan plasztikusan körbeírni. Nem vakkóstolásról volt szó, minden sörnél leolvastuk a tudnivalókat, és aszerint értékeltük a sört a bevált 100-as pontozási rendszerben, ahogy tavaly a brettes kóstolón illetve a Kabinet-szortiment kóstolásán már ez megtörtént. Röviden:

• 70 pont alatt: nem értékelhető, hibás.
• 70-80: technikailag nem hibás, de a stílustól részben eltérő, vagy semmi különös sör.
• 80-90: szép, technikailag jó, országos szinten értékes sör.
• 90-95: elsőrangú sör, kiemelkedő és izgalmas.
• 96-100: igazi különlegesség, világszínvonalú, fantasztikus sör.

Péter kis plusz csavarként hozott néhány szlovák craft „belövősört”, amiket igyekeztünk elhelyezni a sorban. Köszönjük szépen a beküldő főzdék felajánlásait, valamint a János Étteremnek és Szombati Károly tulajdonosnak, hogy helyszínt és kellemes környezetet biztosított a kis csapatnak.

Mellékelem a Gergő által összerakott táblázatot, amelyhez néhány megjegyzés tartozik. Míg KK és Péter már rutinos kóstolók és sörbírálók, addig Gergő ebben kezdő volt, és ez látszik a kezdeti pontszámain, amik aztán a harmadik sörtől már a helyükre kerülnek. Néhány sört nem pontozott le mindenki, ennek egyrészt az az oka, hogy voltak, amiket némelyikünk hibásnak talált; illetve az etyekiek 3 sörét csak Zsolt és én kóstoltuk meg, mert így is majdnem 6 órát töltöttünk a kóstolóval... Érdemes megnézni a kóstolósorrendet, mert tanulságos lehet szakmailag. És most már akkor a lényeg:

 Innen letölthető a teljes pontozási táblázat, és összehasonlításként az elérhető Untapped ill. Ratebeer értékelések - jó böngészgetést, alább meg a kommentek.

1. APA-k és társaik. A Wywar Porch Punker igazi jó belövő darab volt, talán egy kicsit túltolt komlózással, ami miatt kapott egy kis levonást. Az „Ország Söre”, a Magyar Vándor (persze ez nem APA, de ide fért be), sajnos szétesett volt, és a malátázás meg a komlózás sem állt össze egy ízzé, amit a pasztőrözés is rontott. A Horizont APA a jó kategóriában landolt, Péter pontozta följebb (87), mert értékelte az egyszerű, de szép tiszta vonalvezetését az ízekben. A Legenda Hableány is a jó sörök között szerepelt, míg a Trilly-Trillyt én hibásnak éreztem, így nem adtam rá pontot. Az Etyeki Bitter Ale, bár még mindig nem elég kisimult, nálam már javuló tendenciát mutat a tavaszihoz képest. KK-nál épphogy megütötte a mércét, mert élesztősnek és éretlennek találta, pedig – amit én is értékeltem benne – a sok komlózsonglőr mellett Etyeken egy szép angolos malátás ale-vonalat (élvonal tocc!) kaptak el evvel a sörrel is, amit KK is kiemelt a kritika mellett. Az Etyeki Pils még mindig nem az igazi egy cseh darabhoz képest, de már nagyon sokat fejlődött tavasz óta.

2. IPA-k minden mennyiségben. A Hedon Credo egy jó közepessel zárt mindenkinél, egy kicsit borult a komló és a sötétebb maláták miatt az egyensúly, KK-nál kevés kátrányosság és savanykás illat miatt kapott levonást. A Mad Scientist új söre, a Smooth Hoperator a jó sörök (80-90) közt végzett, csak pont a készítő, Gergő húzta kicsit le, mert valami számára nem odavalót érzett. Jött a „gyémántdiplomás” Flying Rabbit, amit KK és én is a jóba beférőnek tekintettünk, és Péter azt is értékelte a pontokban, hogy egy vállaltan jó, középarányos, „sztereotíp” IPA-t készítettek a nagyközönségnek, és azt tökéletesen kivitelezték. A nagy klasszikus Távoli Galaxissal sem volt gond, sőt, de olyan jó lenne, ha Róth Zoli tudna hidegkomlózni, mert ez a sör sokkal feljebb tornászhatná magát a ranglétrán. Így van benne némi kompromisszum, ami KK és az én pontjaimban szintén látszik. A Hop Top Green Zone egy nagyszerű sör, és ez látszik is az általános jó pontszámon. Citromfüves, kellemesen citrusos és jól adagolt gyantás keserű, nagyon szép kerekség. A felsőbb kategóriából nálam egy leheletnyi diacetiles illat (erre nagyon érzékeny vagyok), KK-nál az enyhén égett kortyzárás szorította ki. A Mad Scientist Jam 72 még erre is rátett egy lapáttal, remek egyensúlyok, jó test és keserűség, csodás pirosgyümölcsös (szamóca-, eper-, vörösáfonya-) illattal a többieknél és nálam is hódított. A magyar sörök közül egyedüliként érte el a 90 pontos határt, és méltán megirigyelhetné bármelyik főzde szerte a világon. Ez Gergőnek is tetszett és a saját sörét a 2-3. helyre holtversenyben behozta. KK-nak viszont egy kicsit sok volt, de ő sörblogger létére allergiás a komlóra és rögvest prüszköl, ha egy sörben a közepesnél nagyobb adag komló főtt. Kicsit kilógott a kóstolósorból Bors Laci (Győrzámoly) két csodás csomagolású söre, a hét főbűnből kettő, a harag és a bujaság. A Seven Sins Lust egy Red IPA, a Wrath egy Black IPA. Mindkettő cseppet sem szokványos, drága és igényes pezsgőspalackban, és parafa dugóval, aminél az avatott szemű Péter olyan +300 Ft-nyi anyagárat sejdített csak a csomagolásnál. A Lust (bujaság) sör gyönyörű vonalvezetésű, nem olyan „baltával faragott” a vörössége, mint az Ország Söre-versenyt majdhogynem megnyerő, erősen túlértékelt szarvasi vörös IPA-nak. És mindezt 5%-os testből mesterien hozza. A Wrath (harag) még több pontot kaphatott volna, ha stoutként aposztrofálják. Black IPA-nak túl sok benne a pörkölt jelleg, ezért nem kaphatott több pontot, de ha dry stoutnak isszuk, 90 pont körüli lenne...

3. DIPA-k. A Wywar Ricardo mint kategóriabelövő szintén szuper választás volt. Nekem az este top söre volt tuttifruttis, málnafagyis aromái és málnalikőrös íze miatt. Megadta az alaphangot, így a Hop Top Double Check nem ért föl hozzá, ami bár KK-nál elöl végzett, a többiek nem találták olyan izgalmasnak, bár szép, korrekt darab, külön kiemelve a barackos, virágos – KK-nál még vörösboros is – jegyeket. Óriás várakozás előzte meg a Balkezes Greyjoyt, ami a legutóbbi kóstolásnál nálam világszínvonalú sörkategóriába lépett, de ez a főzet – sejtésünk szerint talán egy kicsit kilógott még a bergamot, nem volt annyira összesimulva – most „csak” a jó felső határát súrolta.

4. Belgák. A Lanius egy felvidéki sörfőzde, belga tripelje egyáltalán nem jött be, fenolos, enhyén acetonos ízei nem voltak szépek – kivéve Péternek. A Monyo Belgian Trip a maga 10%-os alkoholjával, amikor először kóstoltam, még fiatalka volt, aztán nyáron egy újabb kóstolóra szépen összeérett, és akkor nagyon a szívemhez nőtt. Ezért is volt nagy csalódás, nem csupán nekem, hogy ez a palack még egy nyers arcát mutatta ennek a remek sörnek. A Hopfanatic (de kár, hogy ez a jelenlegi utolsó széria sörük) Solid Pleasure-je egy mazsolaágyon érlelt tripel, amiben muskotályosan jön a szőlő és meg is van toldva az édesség malátával. Kis hordósság, oxidáció, sherrys jegyek, de nagyon halványan savanykásság (induló ecetesség?) is megjelenik. A Mad Scientist nemrég bemutatott quadrupelje, az NZQ-1100, ami a Kraft-feszt idején nagyon friss volt még tartályból, a bemutatásra beérett, szép puncsos, barackos illatokkal, desszertboros lecsengéssel, remek egyensúllyal. Nagyszerű sör lett, kimagaslott a kategórián belül, és még érni fog.

5. Feketeség, fűszeresség, teltség. A Szent András Black Rose egy jó kis sötét duplabak, és a kóstolásnál sem tapasztaltunk mást. Azért nem kapott több pontot, mert egyöntetűen azt állapítottuk meg, hogy nagyon friss a főzet, KK ezért le is húzta – a többiek nem voltak ennyire szigorúak, mert hibája nem volt. A Hop Top a Braustar-bronzérmes sörét, a Midnight Express-t is elküldte, és nem csak a német zsűri, de a mi csapatunk is elismerően fogadta. Szép, elegáns, könnyed, de ugyanakkor árad belőle a kávé, a csoki és a friss meggyes-ribizlis gyümölcsösség, remek sör. A Rothbeer még több hónapja készült Wee Heavy-je a kezdetekhez képest finomodott, sokkal kellemesebb, diósabb a malátája, azonban a kategóriának egy picit vékonyka, nem olyan súlyosan édeskés, telt, mint várnánk, és egy kicsit ez is nyersnek tűnt. A Monyo két zászlóshajója következett, először az egy évig tartályban csücsülő Franky Four Fingers, ami ugyan nem fekete, hanem 13%-os Barley Wine, de ebben a blokkban kóstoltuk, és hát nagy csalódás volt. „Hordós illatok, túlérettség, szúrós buborékok, diósság” vagy „akácmézillat, tökéletesen nyers, nem igazán lehet értelmezni” – ilyesfajta feljegyzések készültek a pontozólapra. A Boris the Blade, a R.I.S. már jobban teljesített, de még ezt is kicsit nyersnek értékelte a csapat, igaz, a jó kategóriát már megütötte. Nem úgy a másik nagy csalódásunk, a Hedon R.I.S.-e, a Katalin cárnő, amit Péter inkább nem pontozott, de a többiek sem voltak túl lelkesek, hogy finom legyek. Pedig ez egy jó kis sörként élt az emlékeimben, és KK is igen elismerően írt róla, úgyhogy még nagyobb volt a csalódás. „Égett, paprikás illat, kávé”, „keserű, tompa, savanyú” voltak a jelzők a lapokon. A Fóti Sörfőzde zászlóshajója a Romanov viszont annak ellenére, hogy picit fiatal még – november 21-én került 8 hónap tartályos érlelés után palackba – szépen kezd kerekedni, de még van benne bőven potenciál, 3-4 hónap múlva érdemes rárabolni. A Hedon Napalm egy kicsit visszaesett a főzdefeszti debütálás óta, vékonyabb test és kicsit butább a chili, de még megüti a mércét. A Monyo Black Alligator is: egyik személyes kedvencem, valahogy sokkal jobb szokott lenni, szerettem volna többet adni neki, mert szerintem inkább a 85-90 pont felé kéne végeznie, de ez így sikerült.

A pontszámok a mellékelt fájlban visszanézhetőek. Tapasztalatok: nagy csalódások a Szent András Magyar Vándor és a Hedon Katalin Cárnő voltak, amik azért a Black Rose-zal illetve a Napalmmal javítottak. A Legenda sörei kissé beleszürkültek a középmezőnybe, pedig a Hableány, ha jól sikerül, egy remek APA, de annak is ingadozik a palackos minősége. A fótiak, illetve a Kraft-sörfőzdék közül a Horizont és a Monyo hozza a stabil minőséget (a Frankyt és a Borist most nem számítva), és a Balkezes Greyjoy még így nem 100%-os formában is nagyszerű sör. A Rothbeer-nek jót tenne, ha tudná hidegkomlózni a főzeteit, az amúgy is jó Távoli Galaxis szintet léphetne. A Hop Top és a Mad Scientist egyértelműen a legstabilabb minőséget szállító sörfőzdék, és a Jam 72, illetve a Green Zone és a Midnight Express (valamint KK szerint a Smooth Hoperator) kiemelkednek a jelenlegi mezőnyből. Különdíj jár Bors Laci két „főbűnös” sörének, amelyek a külcsín és a belbecs tekintetében szintén nagyon pozitív élményt adtak.

Még egyszer köszönjük a főzdéknek a söröket, mi – más blogokkal ellentétben – igyekeztünk a söröket és  készítőiket megtisztelni azzal, hogy nem cigiztünk, rövideztünk a teszt közben, hanem fogyasztói szemmel leírtuk a véleményünket. Tanulságos volt.