Megszaporodtak a nyíló kis sörfőzdék. Sorra hallunk tervekről, felújított vagy készülő főzdékről. Bárki bármit mond sörkonjunktúra van, és már most látszik, hogy a kisüzemek térnyerését eddig a páholyból szemlélő nagyok is résen vannak már itt Magyarországon is. A Pilsner Urquell után a Staropramen márkánál is belengették a tankos sört, bár ők még nem hozták forgalomba.

Etyek egyértelműen boros asszociációkat szül. Először a barrique chardonnay, aztán a Kertész - Carla pezsgőház jut a "borosabb" sörkedvelők eszébe, de a sör eddig semmiképp sem volt összekapcsolható Etyekkel. Eddig. Radányi Orsolya sörmester vezetésével most mutatkozik be a szélesebb nagyközönség előtt is az etyeki főzde. A berendezések a jóval korábban megszűnt martonvásári főzdéből érkeztek egy Gyenge Zsolt (Sörapu - Fót)-féle felújítás után. A csapat lelkes és van a főzdének és az arculatnak valami megkapó - enyhén "bölcsészes" - bája, itt nem a sörpunkok polgárpukkasztó világa érvényesül, hanem finom, már-már nőies vonalak, törékeny szépség, inkább a tradíciók felé való nyitás. Ezt tükrözik a nyeregzáras palackok (csatos üveg), és a címkevilág. A címke grafikái egy bécsi bolhapiacon vett játéknyomda képeit használják föl. A sörfajtákat a pasztellszínű feliratok is segítenek megkülönböztetni. A címkén nem csak az alkoholtartalom, hanem a szárazanyagtartalom (Balling) és a keserűérték (IBU) is szerepel, sőt - ismét a női irányultság? - a kalóriaérték is fel van tűntetve, ami azért is előremutató, mert az EU tervezi, hogy ezt a sörökön is kötelezővé tegye. Minden sörfajtához tartozik egy - általában ismert - sörös idézet, Luthertől, Nietschetől, Goethetől vagy valami életbölcselet, ami még filoszosabbá, de egyben meghittebbé is teszi az egész hangulatot. Lehet, hogy ez a jó irány sok női sörfogyasztó felé?!

A Gasztroangyal sörös epizódjának forgatásán jutottam el a főzdébe, ami nem a legmodernebb, de technikailag tartja a lépést a hazai átlaggal. A söröket palackozáskor egy kis friss sörlé és élesztő hozzáadásával palackosan utóerjesztik és nem pasztőrözik, mégis fél éves szavatosságot írnak a címkékre. (Ugyan ez kicsit házi sörfőzős eljárás, de ha fertőzés nélkül tudják csinálni, akkor miért ne.) Megfelelő tárolás esetén ezt bizonnyal tartják is a sörök, de ezt nem minden bolt tudja megoldani manapság. A palackos utóerjesztés miatt van egy romantikus pukkanás és egy kis sejtelmes "füstölgés" minden palack felbontásakor, így tényleg élmény kinyitni egy etyeki sört.

Jelenleg hét fajta etyeki sör van forgalomban, és most következne a szakszerű kóstolási jegyzet, csak ezt a több estés jegyzetelést sikeresen kinyírtam egy gombnyomással, így csak benyomások, emlékek vannak a legtöbb sörrel kapcsolatban, bár emiatt talán sokkal mélyebb érzetek is felszínre jönnek és nem ragadok le az egyes íz-komponenseknél.

Etyeki Bohém Pilzeni - A klasszikus pilzeni sajnos még mindig a kisüzemi sörfőzés homályos zuga, igazán jó, cseh pilzenihez mérhető darabot nem kóstoltam, és ezt a tételt sajnos az etyeki sem dönti meg, bár pozitív irány, hogy ők nem magas alkoholtartalommal próbálták a malátásságot elérni, mint sok más hazai főzde, hanem maradtak a 4,5%-os alkoholnál, ami egy klasszik pilzenihez közelebb áll. Testességben, malátásságban, azonban elmarad, és a komlózás száraz eleganciáján is lehetne mit javítani.

Premier Pale Ale - Bár erősebb, mint egy könnyed angol ale, de megvan az a klasszikus, enyhén illatos észteres és virágosan gyümölcsös komlós karakter benne, amit az angolos vagy visszafogott amerikai pale ale-ekben szeretünk. Jó szénsavasság, lágyabb keserű, enyhe narancsos-citrusos fanyarság, kellemes enyhén vizes test. Jó kis ivósör, bármennyit eliszogatna belőle az ember.

Bookkeepers' Bitter Ale - A Pale Ale-hez kicsit hasonló karakter, kevesebb gyümölcsösséggel, és nincs meg benne az a könnyed elegancia, kicsit karcosabb, döccen a korty végén a keserűség, nem elég száraz, "tonikos" a zárás, valahogy nem kiforrott. Különbözni szeretne a Pale Ale-től, de nem tudott karakterben elszakadni tőle.

Rocinante Blonde - A pilzeni mellett talán a legkevésbé volt számomra emlékezetes, nagyon kiforratlannak éreztem, nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy belga vagy egy angol irányba indult volna. A narancsosság és a kekszesség, illetve a jellegzetes élesztő is egy-egy irány, de még nem határozott. Ez is, mint a két másik ale, kis búzamaláta hozzáadásával készül, így próbálja a búzás fanyar jegyeket is felvonultatni.

Ambrózia Belga Búza - Mostanában elég intenzíven foglalkoztam a belga búzákkal. A salzburgi Stiegl is készített egy craft-sorozatot, és azt a witbiert is összevetettem a nagy klasszikus Hoegardennel, ami a "stílusmegőrző" szerepében tetszelegve az alfája a sörfajtának. Az etyeki wit elsőre talán nem olyan behízelgően hozza a narancsos-édes cukros illatokat és ízt, ahogy azt a Hoegarden szállítja, de melegedve a Hoegardennél lesz egy olyan megmagyarázhatatlan érzésem, hogy a narancsosság és a fűszeres koriander egy ipari keverék hozzáadásával valami kivonatként kerül bele, mintha egy kicsit rásegítenének az illatokra-ízekre, míg az etyekinél pont ez a kellemes természetesség egy idő után értékbe fordul át, és a visszafogottabb ízek hosszabban élvezhetőek, mint a nagy testvér lehengerlő korianderes-narancsos ízei. Egy picit lehetne az élesztővel játszani, de alapvetően nagyon tetszett.

Etyek-IPA - Egy mai kisüzemi főzde egyszerűen nem hagyhatja ki, hogy IPA-t főzzön. Az etyeki IPA mézszínű, opálos és dúsan terpeszkedik el a fehér habja. Kellemes narancsos, citromfüves illatok, enyhe gyantásság jellemzi. Megkóstolva azonban valami hiányzik. Az a nyers zabolátlanság, ami az IPA-t azzá teszi ami, az enyhe túlérettség és a rothadás határán viháncoló romlott, nyers teltség, ami kellene bele. Emiatt a gyantás-olajos ízek is talán visszafogottabbak és egy kis Maris Ottert vagy Crystal Malt-ot még elviselne, hogy a kekszes, vajassütis keksz is jobban kijöjjön. Nem hibás, csak egy kicsit visszafogott, finomkodó. Egy zenemű, aminek minden hangját pontos ütem szerint eljátsszuk, mégsem szólít meg. Azonban pont ez a visszafogottság segíti azt, hogy ételek mellé nagyon sokrétűen iható, mert nem dominál, inkább "alájátszik" az ízeknek. Viszont egy jó húsválasztás remekül kiemeli a benne felhasznált komlók karakterét. A koktéloknál szoktak minél kevésbé karakteres párlatokat felhasználni, hogy ne tolakodjon előre túlságosan egy-egy karakter. Ez alapján ez egy koktél-IPA...

Bård's Porter - Bár magyar földön a sötét sörök nem egy igazán népszerű műfaj, ez az 6,5%-os erős porter az etyeki főzde minden kétséget kizáróan legszebb söre. Már a főzdelátogatás idején mindenki áradozott, mennyire finom. Bár a pörkölt árpa inkább a stoutoknak a privilegizált hozzávalója, a sörfőző ebben a receptben is használt, de ennek ellenére inkább a lágy, "ozsonnás" habos kakaós karakter ragad magával ebben a sörben, és csak kevés kávésság jellemzi. A kakaó sem az agyoncukrozott változat, hanem a száraz csokoládés elegancia irányából jelenik meg. Mellé társul egy kis gyümölcsös észter, de nem kerekedik a száraz ízek fölé, ahogy a semleges, földes komló is szépen megtámogatja az arányokat. Melegedéssel is csak a csokisság nő, a keserű és a piros bogyós gyümölcsök maradnak az ízlelés félhomályában, hogy ezt a szépen kivitelezett képzavart használjam.

Összegezve, ígéretesen induló új főzdét ismertem meg Etyeken, ahol azért van még mit csiszolni néhány recepten, de van néhány kifejezetten kiemelkedő sör is a szortimentben. Mindenképpen érdemes keresni.