A 19. században két láger-típus hódította meg a sörvilágot és alapozta meg a mai napig töretlen népszerűségét a tükrösen tiszta, aranyszín alsó-erjesztésűí söröknek. Az egyik az 1842-ben debütált Pilsner Urquell, a tükrösen tiszta, aranyszínű cseh pilzeni  archetípusa, a másik a Gabriel Sedlmayr által a Spaten Sörgyárban kifejlesztett Münchener Hell, a mai német világos sörök ős-forrása.

Azonban volt egy harmadik típus is, (meg egy negyedik - a Dortmunder Export) az ifjabb Anton Dreher, azaz magyarosan Dreher Antal (Sedlmayr jóbarátja és útitársa volt Angliában, ahol a sörgyárakat tanulmányozták), által 1841-ben, a schwechati Dreher-gyárban kifejlesztett borostyánszínű söre, a bécsi ászok, ami teljesen eltűnt a nagyüzemi sörgyártásból Európában. A mexikói Habsburg-expanzióval (Habsburg Miksa, aki szomorú véget ért), sok osztrák sörfőző is érkezett az országba, és Mexikóban illetve az USA-ban (itt pre-prohibíciós lágernek is hívják) megmaradt ez a stílus, és találkozunk pár márkával, de népszerűsége messze elmarad a másik két alaptípusétól.

Milyen is ez a sör? A BJCP besorolás szerint borostyánszínű, jellegzetes malátás karakterű, pirítós-kesernyés, nagyon finoman komlós közepesen testes, jól iható láger. Jellemző alapanyagai a nemeskomlók (német vagy cseh), bécsi maláta, láger élesztő, pilzeni maláta és adható mellé - a teltség és a szín elérése érdekében - müncheni maláta, valamint karamell- és más sötét maláták, de sohasem olyan mértékben, hogy az édeskés maláta-karakter domináljon.

Ezért is szép a kisüzemi sörök világa, mert ha a Dreher Sörgyárban nem is őrzik a névadó örökét, Kőbányán, a hajdanvolt "nagy" sörgyár területén egy kisebb gyárcsarnokban (a néhai Globus Konzervgyár örökében) a Monyó gondolt a nagy ősökre és még a debütálás után nem sokkal főztek egy bécsi ászokot, a Beaver Fever-t. És Csepelen, ahol a Rizmajer Sörfőzde is igyekszik tartani a lépést, két gerilla főzővel - Ábrahám Mátéval és Roszik Andrással - karöltve most debütált a csepeli Vienna Lager, a Wiener Walzer. A magamfajta sörbloggernek meg rögtön eszébe ötlött, hogy itt az alkalom egy remek összehasonlító tesztre, így Rizmajer Józsi és a Monyó illetve a holdudvarába tartozó Kézműves Csemege kedves támogatásával létre is jött ez a gyorstalpaló és miniteszt, hogy megismerjük, és egy kicsit legyünk büszkék is K.u.K. sörmúltunk eme dicső szeletkéjére. A teszten a BJCP-sztenderdeket (Vienna Lager - a 2015-ös megújított verzió szerint 7A - magyarul a 2008-as verzió 3A) követtem. Illat (max. 12 pont), megjelenés (max. 3 pont), íz (max. 20 pont), kortyérzet (max. 5 pont) és összbenyomás (max. 10 pont) szerint értékeltem a két sört.  A felhasznált alapanyagok szinte azonosak (bécsi, pilzeni, müncheni és csokoládé maláta, a Beaver egy kis karamellmalátával megfejelve; Hallertau Mittelfrüh az aroma és Magnum a keserűkomló; természetesen láger-élesztő; a Monyó 5,1%, a Rizmajer 5,5%, mindkettő a kategóriahatáron belül.

1. Illat - A Beaver Fever kellemesen pörkölt malátás illatú, kis édességgel, kevés kalácshéjjal, pirítóssal és a háttérben haloványan egy kevéske földes komlóval mutatja meg magát. A Wiener Walzerben a csokoládémaláta egy kis idegen édességet is hozzátesz és az élesztő hoz egy kevés gyümölcsös észterességet, ami csak lassan illan el. A kőbányai "mazsolás kalács" - 11/12, a csepeli "lekváros pirítós" - 8/12.
2. Megjelenés - A színe mindkettőnek gyönyörű rezes borostyán, a Wienernek azonban sokkal krémesebb és tartósabb a habja. Wiener - 3/3, Beaver - 2/3
3. Íz, kortyérzet - A kőbányai változat hozza a várt toast-kenyeres, enyhén pörkölt keserűséget, kis földes komlót, simán, krémesen könnyed, lágy a szénsavja. Kis vizessége pont kellemes, jól iható, enyhén szikvizes beütéssel. A csepeli verzióban egy kicsit szétesőek az ízek, a csokimaláta édeskéssége még túlságosan kiérződik, a komló egy kicsit intenzívebben jelentkezik, a szénsavja is kicsit erősebb, még lehet, hogy jót tett volna egy kis további érlelés. Viszont a nagyobb test miatt krémesebb és teltebb, de még bőven /a jól iható kategóriáén belül van. Beaver 17/20 és 4/5, a Wiener 14/20 és 4/5.
4. Összbenyomás - A Beaver Fever egy szépen összerakott, nagyon jó hangsúlyokkal rendelkező bécsi ászok, kicsit vizes, jól iható, jól csúszó tiszta ízekkel. A Wiener Walzer kicsit még nyugtalan, pár részletben (enyhe észteresség, kilógó édeskés maláta) nem simult össze teljesen, egy két hét múlva már kiforrottabb lesz valószínűleg. Egy kicsit melegdve elszáll az észteressége és simább, teltebb, nagyon szép telt, krémes habja van. Beaver 8/10 - Wiener 7/10.

Összegezve a Beaver Fever egy egészen kíváló bécsi ászok 41/50 ponttal, ha egy kicsit krémesebb, teltebb volna, megütné a világszínvonalú sörök 45 pont feletti szintjét. A Wiener Walzer kis hibái mellett egy remek, jól iható sör, de a BJCP kategóriából néhány ponton kilóg. 36/50 ponttal így is jól teljesít.

És a teszt végén megmaradt sörök mellé remek sörkorcsolya a kacsazsíros kenyérre kent kenőmájas, főleg ha füstölt Mozarella vagy Scamorza, és kevés ecetes lilahagyma is koronázza.