A hazai kisüzemi főzdék kezdik újra felfedezni maguknak a lágert. A Monyó Culágerje és a Rizmajer-Armando Jozin z Bazinja talán a legszembetűnőbb kísérletek. Ám most Kiss Tomi is gondolt egyet, és Kiskunhalason elkészült egy láger, ami - nem Kiss Tomi lett volna, ha nem csavarint rajta egyet - a németek Cascade-ra adott komló-válaszával a Mandarina Bavaria-val (még keserűbb, még több illó olaj) és egy speciális folyékony mexikói élesztővel, amelyet a Corona sörökhöz is használnak. Az eredmény meg - egy enyhén Brew Dog-címkékre hajazó - dizájnos új "köntös" a palackon és hasonló minőségű sör.

Felpukkantva először az jutott eszembe, hogy olyan az illat, mintha a dobozos narancslé kiömlött volna a kocsmában a sörntéspultra. Persze ennél az asszociációnál sokkal szebb az illatvilág. Mézes kenyér alapon induló intenzív citrusos illatok, narancs, mandarin, citrushéjas olajosság. Kevés thai citromfüves beütés. Semmi sem emlékeztet egy átlagos lágerre, kicsit witbier-es, kicsit shandys (a radler angol változata narancslével). Korrekt fehér hab, aranyszín, 5,0% alkohol, fajtiszta láger, és mégis más.

Az ízben is az egyszerű malátás alapon végig jól követhető a komló mandarinos gyümölcsössége, amely a korty végén narancsolajos, héjas, de koktélosan friss keserűségbe csap át. Semmi savanykás, semmi zöldséges kesernyés mellék- vagy utóíz, semmi zavaró észter. Jól iható, nagyon kellemes, szépen megmunkált darab. Bárhol, bármikor!

Azért, hogy legyen apropó, készítettem hozzá egy chilis tagliatellét, melynek fokhagymás füstölt szűzérmék volt az alapja, és jó sok póréhagymával, tekintélyes adag Mascarponéval és kevés Gorgonzolával gazdagítottam, krémesítettem. Végén hozzá kis mandarin, apróra vágott zöld, hegyes-erős és némi szardellás olívabogyó, meg egy pici parmezán. Működik!