Kiküldött tudósítónk - rambo13 - nem pihen, hanem osztriga kóstoláson járt a közeli főzdében. Úgyhogy át is adom a szót a folytatáshoz.

Másnap ellátogattunk a Port City Brewerybe. A sörfőzde nagyszerűen viszi tovább az alexandriai hagyományokat, négyéves fennálása óta számos díjat nyertek, valamint az idei GABF–en (Great American Beer Festival  - a szerk.) ők lettek a legjobb „small brewery”. Látogatásunkat nem véletlenül időzítettük erre a napra, hiszen aznap Oyster stout-estet tartottak.

Aki esetleg nem tudná, a stout hagyományosan a tengeri ételek, különösen az osztriga remek kísérője, ami kapcsolatot egy idő után annyira fokoztak, a vállalkozó kedvű sörmesterek, hogy egyszerűen belefőzték az osztrigát a sörbe. Mára rengeteg sörfőzde áll elő ilyen termékkel, az itthoni fogyasztók leginkább a Flying Dog Pearl Necklace-t ismerhetik.

 A PCB oysterstoutja, a Revival, a közeli War Shore osztrigafarm kagylóival készül, a cefrézésnél kerül a sörbe a héj, a forralásnál pedig a hús. Ezen az estén a sörhöz megkóstolhattuk a felhasznált kagylót is.

A sör szép fekete színű, illatában a pörkölt malátás jegyek dominálnak, de emellett érzünk egy kis füstös savanyúságot és bármilyen hihetetlen is, de sós tenger illatot. Minimálisan szénsavas, malátás, csokis, kezdés, az illatban is fellelhető füstös savanyúsággal és sóval. A korty vége kellemes, kissé híg kávés ízt hagy a szájpadlásunkon. Nagyon kerek, szép sör és persze tökéletesen passzolt a finom, sós, minerális, zsíros osztrigához.

Ugyan alapvetően ezért a tételért jöttünk, de nem tudtunk ellenállni annak, hogy itt is végigigyunk egy flightot, ráadásul a 6 db-os sorozatért majdnem fele annyit kértek, mint a PP-ben a 4db ért.

A sort a többszörös díjazott Optimal Wit-tel kezdtük. Megjelenésében a várt zavaros, világos narancs „Fanta” szín. Illatában nyers búza,koriander, narancs. Ízében is szépen hozza a wit-es jegyeket, kissé borsos és szegfűszeges felhanggal, nagyon kellemes, üde szénsavval, jól eső, üdítő hatású, szép sör. Talán még egy kevés narancs jót tenne neki.

A sorban a Pilsner következett, kíváncsiak voltunk, hogy miként bírkóznak meg a láger műfajjal. Aranyszínű, szűretlen láger, illatában és ízében nagyon friss, zöld, füves, gyógynövényes komlósság, ami sajnos mindent elnyom. Kevéssé sikerült tétel, a hazai kisüzemi világosokat idézte sok szempontból.

Ezután egy rozsos Session IPA volt soron a Ways & Means. Zavaros narancs színű, illatában és ízében kellemes déligyümölcsök és a rozs fanyarsága, fűszeressége. A kevés alkohol ellenére szépen kiegyensúlyozott a korty, nincs vizes érzet. Remek darab.

Az aznapi „repülésünket” három sötét tétellel zártuk.

A Long Black Vail egy illatos 6.8%-os fekete IPA, citrusos, amerikai komlókkal. Illatában a gyümölcsösség mellet érződik egy minimális kávés pörköltség és savasság is. A korty elején először csokoládét vélünk felfedezni, ami stílusidegen és csak azután érkezik meg a komló. Nem tipikus BIPA, de kellemes sör ahogy melegszik, egyre harmónikusabbá válik.

Az utolsó előtti darab, a főzde egyik ikonikusnak szánt főzete a Porter, 7.2%-os alkoholtartalommal. Nagyon-nagyon malátás, melanoidines illat, belga söröket idéző jegyekkel. A sör izgalmas ízeket vonultat fel, egyszerre gyümölcsös, csokis, földes, nagy adag fanyarsággal, de nem áll össze komplex egésszé, van, hogy kifejezetten kellemetlen az összhatás, kilógó alkohollal.

Ennél sokkal jobban sikerült tétel a zárósörünk, a Colossal sorozat I. számú darabja, egy 9.5% os belga imperial stout. Illatában és ízében csoki és kávé, némi gyümölcsös, de nem tolakodó észterességgel. Ennél a sörnél abszolút egyensúlyban vannak az ízek, a magas alkohol nem érződik ki, nagyon szép test támogatja. Igazán élvezetes, hosszú ivású, beszélgetős darab.

(folytatjuk)