Még augusztusban elmentem egy dreheres sajtórendezvényre, ahol gyárlátogatással és Nagy Feróval mint celebvendéggel kísérve mutatták be a gyár új sörét, a félbarna Kőbányai Rockert. Kisebb fejtörést követően arra jutottam, a sörről nem írok egyelőre semmit, a kóstolón eleve egy kereskedelmi forgalomba nem kerülő, pasztőrözetlen-szűretlen verziót kaptunk, azt is nagyjából háromfokosan. Majd ha kikerül a boltokba.

Viszont a gyárlátogatás során elvittek egy-két olyan helyre is, ami nem része a szokásos gyárlátogatási túraútvonalnak, így inkább egy rövid képgyűjteményt osztok meg. Néhányuk az említett unortodox helyszínekről való, de feltételezve, nem minden Sörbúvár-olvasó járt még dreheres látogatáson, a képek nagyobb része az egyébként is megtekinthető gyárrészeken készült.

A Drehernek van egy sörmúzeuma, ahol – mint látható – a saját tárgyi emlékeiken felül a Dreherbe beolvasztott volt Nagykanizsai Sörgyár relikviái is jelen vannak.

Göcseji Barna, szintén Sörmúzeum, szintén Nagykanizsai Sörgyár.

KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ KUKORICAGRÍZ!!!!!!!!!!!

A múzeumból egyből egy olyan állomásra mentünk, ami általában nem része a gyárlátogatásnak, noha nem tűnik különösebben veszélyes vagy titkos helyszínnek: a főzőház padlására. Ezt látni az ablakból észak felé; az átlósan húzódó cső vezeti fel a malátát a padlásra.

Maláta, bár ez a zsák gyaníthatóan nem a csövön jutott fel.

A padlás bejáratának ajtaja felett ez a kissé meggyötört tábla idézi fel azokat a – jó eséllyel dualizmuskori – éveket, amikor a német mint lingua franca mellett a szlovák is fontos munkanyelv volt Kőbányán, leginkább vendégmunkások révén. Bár a szavak alapján akár cseh is lehetne a felirat, ebben a példamondat-töredékben pont nincs különbség.

Maláta, úton az üst felé.

A mai Dreher, trükkös módon, nem az eredeti Dreher-gyár, hanem a Részvényserfőzde területén működik (előbbi a Csajkovszkij park északi oldalán pusztul bő két évtizede). Noha a legtöbb épület szépen karban van tartva, a telep kellős közepén áll egy igencsak romos egység.

A palackozóüzemben ez a két raklap képviseli a rendszert, amiben a nagyüzemi sörgyárak elcserélik egymással a tévesen hozzájuk került üvegeket.

Bár a gyűjtemények elsősorban a már említett Sörmúzeumban szerepelnek, a palackozóüzemben is áll néhány vitrinnyi régi címke és palack.

A túrát követte a sörkóstoló; a jelek szerint gyáron belül a Dreher név újrafelvételétől függetlenül él tovább a KS rövidítés. A BBT-re ötletem sincs.

Így nézett ki csapolva a szűretlen Kőbányai Rocker. Forgalomba persze csak szűrten kerül.