A történet szerint Takács "Hatodik Íz" Péter és Róth "Róthbeer" Zoli mindketten Nelson Sauvin komlóval szerették volna megfőzni a következő single hop IPA-jukat, a Pest CTRL illetve a Bakancslista sorozatban. De a rossz termés miatt csak egy adag Nelson Sauvin érkezett, így hosszas levelezés, egyeztetés után se ez, se az nem lett belőle, hanem megalkudtak, hogy közösen főznek egy sört. Az alkuknak ezennel vége is, mert az alapanyagokban már nem volt engedmény, a legszebb-legjobb dolgok kerültek bele a sörbe. Angliából hozattak crystal malátát, belekerült egy jó nagy adag Maris Otter (a maláták Mercedese), és a komlózásnál is nem olcsó Magnum, hanem a Sorachi Ace adta a keserűséget, a Nelson Sauvin az elegáns zamatot és csavart és egy kis Centennial a citrusos ráadást. Péter vallja, hogy ez igazi Black IPA attól lesz tökéletes, hogy csukott szemmel fogyasztva összetéveszthető egy Imperial IPA ízeivel, így Zoli a csokoládé maláta színét és ízjegyeit - sok kísérletezés után - hideg vizes áztatással nyerte ki, és utólag adták hozzá a kiázott sötét levet a cefréhez. Így a szín és a csokimaláta ízei benn maradtak, de az erős pörkölt, enyhén csersavas jegyek hiányoznak, és nem nyomják el a sör többi erényét. Legalábbis ez volt a koncepció.

Kitöltéskor mély szantálfa-szín ital kerül a pohárba, dús őzbarna, tartós habbal. Az illat a palackból citrusos jegyekkel indul, majd karon fogja a száraz csokis, friss kávés aroma, ami ellejt a komló fás, földes, fekete olívás keverékével. Szép lassan kibomlik egy enyhén füves, fanyar - fehérborokra emlékeztető - illat, kis sóskával és ruccolával keverve, hogy újra átadja a helyét a csokisságnak. Vártam, pedig rávetettem volna magam és mohó kortyokban ittam volna fenékig, ám, akár egy lány, aki csak rád figyel, és a félhomályban lassú mozdulatokkal dobja le magáról a pikánsnál pikánsabb ruhadarabokat, a földhöz szögez, és átadod magad az látványnak-illatoknak. Hisz tudod, a végén úgyis a tiéd lesz, de előre feltöltekezel az emlékekkel. Hétfátyoltánc ez a javából, bizsergető tantra-remegés.

Szerencsére nem emberélet az ára! Aztán megízleled, az első élmény a krémesség és a csokoládés kávé volt. Meg a remek szénsav, apró és picit sem szúrós buborékokkal. Sajnos nagyon kevés hazai kisüzemi ale tudja ezt, nagy részüknek durva, vagy túl dús a szénsavja. A kávé mögül aztán előbújt egy kis citrus és fás és földes ízek, remek száraz háttérrel Akár egy FF FOP (First Flush Flowery Orange Pekoe - a tavaszi első szüretből származó, legfelső tealevelek) Darjeeling tea utolérhetetlen zamata. Amelyet lassan újra elborít a csokoládé és a kávé. És amikor már belezuhantam volna a fekete mélységbe, felkacagott, az átszellemülésemen viccelődve játékosan megcirógatott újra a citrus és kezdődött az elejéről az átszellemült játék. Múlni nem akaró jin és jang,

A 6% alkohol miatt remekül iható, úgyhogy nagyon sajnáltam, hogy csak egy 0,33 l-es palack jutott belőle kóstolónak. Ahogy a FB-n írtam, a Grabanc (Armando), a No Limit (Hopfanatic), a Távoli Galaxis (Róthbeer) még Házi Sörfőző Versenyre készített Imperial változata óta nem volt ennyire egyben lévő, nyugodtan mondhatjuk, világszínvonalú IPA a magyar kisüzemi sörök között. Gratulálok! Szombaton az Élesztőben kóstolható csapról, sajnos csak 1000 liter készült belőle, úgyhogy most aztán igazán sörre fel!