2014. okt 07.

Minőségi sörforradalom

írta: pif
Minőségi sörforradalom

A Sertepertén jelent meg Árpa Jankó tollából egy nagyon elgondolkodtató írás október 6-án. Nem nagyon kedvelem a blogon való felelgetést és polémiát, mert jobb mindent egy korsó sör mellett megbeszélni, de szeretném én is elmondani, milyen folyamatokat látok, miben látom a további fejlődést a kisüzemi sörök terén.

sörökamöszjöprof.JPG

A lelkes szakasznak valóban vége. Mint Petőfi 1848 júniusában, amikor megbukott a követválasztáson, mi is egy kicsit kiábrándultunk a kezdeti romantikus lendületből. Már 2,5 éve engedélyezett a házi sörfőzés, évente gombamód szaporodnak a budapesti kisüzemi sört csapoló helyek, új főzdéket alapítanak, és a weben is egyre több helyen kaphatóak valódi sörök, sőt már a boros nagykerek is beszálltak az üzletbe, már minden falunap sörfesztivál. Én is ott tartok, hogy egyszerűen nincs időm és energiám minden megnyitóra, eseményre elmenni, megkóstolni az összes új főzetet. És igen, a Mikszáth teret kinőtte a Főzdefeszt, és elmúlt az a romantikája, ami 1-2 éve még megvolt. Egy kicsit kesereghetünk, nosztalgiázhatunk, hogy bezzeg, amikor még a Grabancért és a Kaltenecker- vagy békésszentandrási sörökért kígyózott a sor, amikor a Kacsa utcába kellett zarándokolni egy jó német duplabakért, milyen szép is volt.

De egyrészt a kesergő nosztalgiával nem megyünk semmire, másrészt igen is örvendetes, hogy már tele van hintve a főváros jó cseh sörrel, ami szintén nem volt jellemző 3-4 éve. Ahogy a 90-es években a magyar boroknál lecsengett a barrique-őrület, úgy a hazai sörfőzők is kezdik felfedezni, hogy az IPA mellett mennyi más szép stílus van. Még a Hopfanatic is Pale Ale-lel jött az idei fesztre, pedig Kiss Tomi aztán nem komlóutáló. Megjelentek a piacon az élelmes kereskedők és vendéglátósok, akik - akár a street food-bárok pl. - meglátták a sörben rejlő anyagi lehetőségeket, és szépen ki is használják azt. Az átrendeződés megtörtént, a jó sör létjogosultságot nyert. De egy forradalom által megteremtett értékeket meg kell őrizni és a nagy elsöprő lendület megtorpanása után is formálni kell, irányt kell neki adni. Ebben a jelenlegi "forradalmi elitnek" óriási szerepe és felelőssége van / lehet. De mik ezek az utak és módok, hogy eljussunk még több igényes fogyasztóhoz? Ezeket próbálom számba venni.

1. Ismeretterjesztés - A nagyobb múltra visszatekintő sörös blogok (FK, Komlókutató, Serteperte, Sörbúvár) mellett Németh Anti (Sernevelde, Hedon) kezdte el elsőként közérthetően leírni és elmagyarázni a kisüzemi sörfőzés folyamatát egy főző szemszögéből, és ez a folyamat, akár egy beavatás, közelebb hozza az embereket a gondosan elkészített sörökhöz. A Házi Sörfőzők Egyesületének is nagy szerepe van abban, hogy a sörszeretőkhöz közelebb hozza az otthoni sörfőzést, megismertesse a sokszínű sörvilágot, és fórumot adjon a tapasztalatok cseréjéhez. A sörfőzők éves versenyén is a bíráskodás közben minden alkalommal előadások színesítik a közönségnek, rajongóknak a programot. A legolvasottabb gasztroblogok, sőt olyan újság, mint pl a Nők Lapja is felfedezték a sört, de még több rádió- vagy TV-megjelenés kifejezetten jót tenne, hiszen rengeteg - egyéb tekintetben - tudatos vásárló vesz ócska nagyüzemi sört, pedig megengedhetne magának a prémium sajt, sonka stb. mellé valami rendes sört is.

2. Szakmai képzések, workshopok, szakmai összejövetelek, jogi háttér - Sok sörfőző, főzdetulajdonos pár éve még nem látott túl a világos és a barna sörön, mert nem volt rá szüksége. A szakmát kiválóan ismerik, de eszükbe sem jutott IPA-t, stoutot vagy éppen Saisont főzni, mert nem volt rá helyi igény. Fontos volna az éves fesztiválszezon mellett egy szakmai összejövetel, ahol - néhány előadással tarkítva - megismerhetnék a nemzetközi trendeket, kóstolhatnának olyan főzeteket, amikből inspirációt nyerhetnének a közel- és távolabbi jövőre. A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének ebben óriási lehet a szerepe, és a főzdéknek is lehet ez jól felfogott érdeke. Néhány fesztivál előestéjén, délutánján is lehetne hasonló szakmai napot tartani, ami egyrészt sajtóvisszhangot kapna, másrészt nem kéne külön gyűlést tartani a sörfőzőknek. Amennyiben pénzügyileg megoldható - szintén boros vagy ha úgy tetszik középkori céhes analógiára - tanulmányutakat kellene szervezni olyan sörországokba, ahol a főzdéket szakmai szemmel látogathatnák a magyar sörfőzők. Messze mutató gondolat -  de két éve még a házi sörfőzés ténye is az volt - hogy házi főzők piacokon, vásárokon, ahogy az őstermelők, borospincék árulják portékájukat, eladhassák egyes főzeteiket úgy, hogy minimális szabályozás keretei között igazi házi sör kerülhessen az emberek poharába. Ennek a jogi háttere persze nagyon bonyolult, de pont a házi főzők egyesületének meg kellene fontolnia, érdemes-e belevágni.

3. Térnyerés a magas gasztronómiában - Sokat foglalkoztam már a sörminőség kérdésével. Idén a Főzdefeszten szerencsére minden általam kóstolt sör jó minőségű és kellően összeért állapotban volt kóstolható. De ha nincs meg egy állandó minőség, a sörnek esélye sincsen bekerülni egy komolyabb étterembe, hiszen ez alap elvárás ezen a szinten. A boroknak is az hozta meg az igazi áttörést, hogy olyan éttermekben tudtak megjelenni, amiknek a közönsége divatteremtő, és így sokkal szélesebb rétegekhez eljuthatna a minőségi sör. Új elem a magyar sörpiaci szereplőknél, hogy ezt két sörfőzde, a Kentucky Ale és a még alakulóban lévő Pannonhalmi Sörfőzde is úgy ismerte föl, hogy nem csak sörözőkbe, hanem igényes gasztronómiát nyújtó éttermekbe is szeretne bekerülni a söreivel. Ehhez azonban megfelelő arculat (olajozott maketing-háttér - saját pohár, ismeretterjesztő anyagok) és nem utolsósorban stabil minőség és jó eltarthatóság is kell. Ehhez a séfek, vendéglátósok körében is be kell mutatni a sokszínű söröket és olyan sommelier-ket kell képezni, akik a bor mellett sört is tudnak ajánlani a vendégeknek. Persze ha van miből válogatni...

4. Olcsó, de jó sört otthonra - Vétek Gyuri vesszőparipája, de messzemenőkig egyet kell értenem vele. A magyar sörpiacon addig nem lesz igazi kisüzemi áttörés, amíg a nem lesz a kocsmákban olcsó, jó minőségű ivósör. Szerencsére a főzdék is pedzegetik ezt a gondolatot, hiszen egyre több könnyedebb sört főznek, aminek az anyagköltsége kisebb, kevesebb haszon van rajta, de a nagy számok törvénye miatt nekik is és a fogyasztóknak is megéri. A magyar vásárlók nagyon ár-érzékenyek, ezt ismerte föl a közelmúltban a Borháló néven megindult franchise-rendszerű szakbolthálózat. Itt nem csúcstermékek, hanem jó minőségű középáras és mindennapi fogyasztásra alkalmas borok kaphatóak, amik még megfizethetőek szélesebb rétegeknek és így sok háztartásba eljutnak az igénytelen nagyüzemi bordömping mellett/helyett, ami a szupermarketek alsó polcairól támad. Hasonló kell a sörpiacon és a főzdék kínálatában. Igazi üdítő színfolt például a Rizmajer Családi Sör, ami a kádár-romantika emlékét idézi fel a nagy palackkal, árban versenyképes a core lágerekkel (Borsodi-Arany Ászok-Soproni-Szalon) és remek minőséget nyújt a kategóriájában. Ahogy például - egy másik sikersztori - a Lipóti Pékség finom és középáras kenyerei, úgy ezek a fajta sörök is teret nyerhetnének, és a fogyasztók újra ráeszmélnének, hogy a kukoricás, nagyüzemi praktikákkal butított sörök nem érnek többet a Frissfölnél, a reggeli italnál vagy a pizza feltétnél.

A sörforradalom nem veszett el, csak átalakult, de még nagyon sok a tennivaló, ami kevésbé zajos és látványos, viszont elengedhetetlen a "végső győzelemhez".

Szólj hozzá

magyar sörforradalom kisüzemi