A tavalyi szeptember is egy szezonnal zártam a nyarat. Idén nem is volt nyár igazán, így Armando Szutykosáról is írhatnám a posztot, de inkább ezt a napfényes darabot választottam az amsterdami Oedipus Főzdétől, "mert még nyílnak a völgyben a kerti virágok". A Mannen Liefde valami olyasmit jelent, hogy Amit a férfiak szeretnek. A sörbe az árpamaláta, és az élesztő mellé citromfű és szecsuáni bors is került, ami izgalmas kavalkádot ígér. A palackot apukámtól kaptam a születésnapomra - mert nekem olyan könnyű örömet szerezni - és ő ugyan nem ért a sörökhöz, de besétált a Csakajósörbe és mondta, hogy nekem lesz egy kisebb pakk, és Gergő segítségével szebbnél szebb sörökkel lettem gazdagabb.

Az Oedipus Saisonja gyönyörű aranyló méz színnel és dús habbal kerül a pohárba. Az első illat persze a saison-élesztő vad, enyhén ázott szénás aromája, aztán persze jönnek a gyümölcsök, kis málna és alma, egy falat mézes kenyérrel, dióval, majd a citrusok üdesége, de csak nagyon távolról. Az ízben az élesztő enyhén tapadós szappanos, kicsit búzás jegyekkel indul, majd jön egy adag mézes maláta, a citromfű savanykás, gyógyfüves íze, amire ráerősít a szecsuáni bors (ami tképpen nem is bors, mert a mag nincs benne, a kínaiak borsvirágnak is nevezik) fanyar és enyhén elzsibbasztó hatása, és a lágy komlózás.

Az egész harmónia olyan, mint egy gyönyörű vidéki kúriában egy napfényes reggel a teraszon, kicsit csípős a levegő, de a nap már melegít, édes illatok és ízek vannak a levegőben, fehér, lenge köntösben egy lány áll a terasz végében és a haján megcsillan a felkelő nap. Igen, kicsit filmszerűen, giccsesen tökéletes az egész harmónia, mégis ügyesen ellensúlyoz, hogy túl vad se, de túl negédes se legyen a kompozíció. Egy halvány emlék, a lány már nincs is ott, és ez az egész eltávolít, álomszerűvé teszi a jelenést, és újra a kiürült pohár fenekét bámuljuk visszagondolva arra, milyen finom is volt az utolsó korty.

Szerencsére maradt még egy kevés a üvegben, így gyorsan kanyarítottam hozzá egy könnyed tízórait. Nem vajjal, hanem kacsazsírral kentem meg a frissen sütött, illatozó kenyeremet, és kevés mézet, diót meg a kerti fáról szedett almát tettem rá, hogy beteljesítsem az ízeket. Működött. És az álom is visszatért...