UPDATE: Tegnapelőtt fölhívott Balázs, a Hara Punktól és meginvitált a Brew Stúdióba, hogy megkóstolhassam én is a Sahtit. Egész meghatódtam, és kedd este be is robbantam az Élesztő kapuján, ahol az emeleti szentélyben Balázs és Marci ki is töltöttek egy üveggel a kenyérélesztős banánturmixból. Igazi banános, enyhén olajos aroma, mellé a frissen futtatott élesztővel összegyúrt liszt illata. A banánillat az érett búzabakokhoz hasonlít, a Rizmajer búza tud ilyesmit, de nem ennyire intenzíven. És persze a szegfűszeg is ott volt emellett. Az ízben, főleg melegedés után az eddigiek mellé felzárkózott a boróka is. A pár nap miatt már egy fuvallatnyi fanyarság is benne volt a sörben, de nem volt ecetes, csak dolgozott benne az anyag. Szemem előtt fellebegett egy finn vidéki rönkház sziluettje, ahol a háziasszony feldobja a lábosba a malátát, kiküldi a kisebb gyereket borókáért az erdő szélére és várja haza a munkában megfáradó férfiakat. Igazi házi sör a Sahti, nem is akar több lenni, kellemesen bódító, nem bonyolult ízekkel, és a 8% ellenére is szomjoltó és nem lóg belőle ki az alkohol, de jól lehet utána aludni. Köszönöm, és a Főzdefeszten találkozunk az új - közösségi - búzasör, a Lemon? No thanks és a szenzációsra sikeredett Wágner úr mellett.

Szeptember 13-án a Brew Stúdióban a Hara Punk párosa által lefőzött finn sörkülönlegesség a Sahti került bemutatásra. És én a legnagyobb sajnálatomra nem lehettem ott, de lelkes kommentelőnk, Impavidus Mortalium, aki már az összes ER-PÉ sört is halált megvetve végigkóstolta egyszer, nem hiányozhatott. Az ő rövid összegzését olvashatjátok, és egyben köszöntjük vendégszerzőink sorában.

"Nos, amit tudni kell a Sahtiról, a finnek tradicionális söre, és az egyik legrégebb óta folyamatosan főzött, tradicionális sörstílus a világon.
Írásos emlékekben a legrégebbi feljegyzett recept 18. századi ugyan csak, de 9. századi elsüllyedt viking hajó fedélzetén is találtak Sahtival töltött hordót.
Hagyományosan a Sahti a finn ünnepek, esküvők, kisebb nagyobb helyi összejövetelek alkalmára készített ital. Magas, 8% körüli alkoholtartalommal bír, és ennek megfelelő testtel rendelkezik, de van egy gyengébb változata is, ami rövidebb erjesztési idejű és vékonyabb, alacsonyabb alkoholtartalmú verzió, amolyan finn favágók és a falusi melósok "védőitalaként" és a nők és a papok által fogyasztódott.
Sokszor készült egyszerre mindkettő, amolyan első cefrézésből a keményebb, egy második cefrézés-máslás levéből a könnyebb verzió.
A Sahti olyannyira finn nemzeti ital, hogy a Sahti Society of Finland kiemelt állami támogatású közintézmény, melynek célja és feladata a Sahti és a hozzá kötődő hagyományok megőrzése és továbbvitelének propagálása.

A Sahti receptje régióról régióra más irányú, sőt, mondhatni ahány falu, annyi esküdt legjobb recept. Az arányok az összetevőkben illetve a fűszerezés ami különbség, de az alapjaiban megegyezik minden Sahti recept:
Rozs maláta van benne, sütőélesztővel készül, nincs benne komló, viszont helyette van boróka. bogyóstól, bokrostól-ágastól-levelestől.
Hogy miből mennyi, az helyi sajátosság, mindenhol a saját receptjükre esküsznek.
Miként az is, hogy a tavaszi fiatal hajtásokkal, vagy az őszi első dér csípte ágakkal, levelekkel, bogyókkal, téli szinte csak bogyóval készülő a legkiválóbb alapanyag boróka téren.
A dél-Tammisaari régióban vastagon bogyóznak dércsípte bogyókkal, és málnát, egyéb aszalt gyümölcsöket is tesznek bele.
Ugyanez a helyzet a sütőélesztőre is, van akik nem készítenek kovászos startert, vannak akik készítenek, van olyan recept amiben a száraz rozskenyér is megmártózik a sörlében az erjesztés kezdetekor.

Mivel a Sahti nem egy időtálló ital, (nincs benne komló ami "tartósítaná" a sört, ezt a célt a borókával érik el, ami ugye nem olyan hatásos ebből a szempontból) ezért viszonylag gyorsan romlik, tehát, hogy ne vesszen kárba, mindig akkora mennyiségeket készítettek csak, amit belátható időn belül, általában az ünnep napján le lehetett gurítani a torkokon
Az főzés időzítése tehát nagyon fontos szempont volt, hozzá tartozott az ünnepségek előkészületeinek sorához, így a finn mindennapokhoz.

Mivel eltérően a sörnél megszokottól, a Sahti nem sörélesztővel, hanem kenyérélesztővel készül, (ha egy tradicionális főzési metódust követünk, akkor az élesztő starter voltaképpen egy rozsliszttel készített kovász) így nem kell elvárnunk tőle magas szénsavtartalmat. Voltaképpen, ha semmi karbonátosságot nem érzünk benne, akkor sincs semmi gond, elfogadott.
Árpa és rozs maláta vegyesen van a sörben, de nincs akkor sem gond, ha kerül bele egy kis búza és/vagy zab is.

Alapvetően a Sahti ízvilágának meghatározásához a fentiek alapján nem sok remény fűződik, elfogadott az is, ha határozottan malátaédes, és észteres jegyek vannak benne, (mint a jelen esetben kóstolt Sahtiban) és az is, ha fanyarabb és akár konkrétan gyantás hatású ízek vannak benne.

A most kóstolt kísérleti főzet határozottan az édesebb, kevésbé gyantás, gyümölcsös hatású ízvilágával nekem nem az általam kóstolt eredeti, finn főzésű Sahtit idézte fel maradéktalanul, de egy kellemes itóka lett, nekem tetszett.
Illatában és ízében is észteres, banános, búzasört idéző észtereket találtam, de nem volt gejl, még az erős édesség mellett sem.
Érezhető benne a rozs is, felfedezhető a boróka is de ezt nagyon halványnak találtam, hiányoltam a boróka határozott gyantás-fanyar karakterességét és sajátos kesernyéjét. (talán a borókabokor típusa nem volt megfelelő, talán a mennyiség, illetve a főzés módja valahol az oka, de ez nem jött át annyira amennyire vártam)
Van benne szénsavasság, de mivel elég testes itóka lett, jól lekötötten megbújik, csak a szájban öblögetéssel jön elő egy kis szénsavas csípős pezsgés a nyelven.
Összességében nekem tetszett, ízlett, azt hiszem sört nem kedvelőknek is az orra elé lehet tolni.

Ahogyan mondják is; Ez nem sör, ez Sahti."