Míly' jó dolga van az olyan bloggernek, aki saját maga ura. Nincs cikkleadás, nincs határidő, nem kell kényszerből kinyomorítania magából egy kis színest, hogy megtöltse tartalommal az oldalt.  A cseh sörfeszt végnapjain újra megkóstoltam csapolva a Permon Summer Ale-jét, és ismét nagyon bejött, Zsolt barátomnak szintúgy. Egy könnyed, de nagyon kellemesen komlós, gyümölcsös darab, igazi frissítő keserű. Emiatt le is szoknék a Campari-s, narancsos búzasörös könnyű koktélokról, amire az utóbbi időben - mi  tagadás - rákaptam rendesen. Palackban azonban a P.I.P.A.-t (Permon IPA), a Sherpa névre hallgató Dupla IPA-t és a Black IPA-jukat vittem haza, hogy majd a dalmát túrán inspirálódjak. Ez meg is történt és igen kellemes élmények értek az apartaman teraszán.

Horvátországban az Ozujsko és a Karlovacko adja bolti sörök krémjét, ami nem egy nagy kihívás, kábé, mintha Soproni 1895 és Dreher volna csak a kínálatban. A többi átlagos bolti sör sajna még ennél is lejjebb van. Úgyhogy bölcs előrelátással csomagoltam, és a "hétköznapi" Budweiseres pakk mellé még elfért ez a 3 palack, a Karlovy Vary-i járásban található, sokolovi (lánykori nevén Falkenau an der Eger) Permon főzdétől. Ha végigjáratjuk a szemünk a Pernon ratebeeres szortimentjén, akkor láthatjuk, hogy a hagyományos cseh vonal mellett a felső erjesztésű irányzat és ezen belül az IPA-s vonal is erős. Sajnos a helyi szállásadók nem gondoltak a magyar sörturistákra, és a pohárkínálat a szegényesnél is hervasztóbb volt. Ne várjatok olyan "steril tudományosságú" kóstolókat, mint általában szoktam írni, inkább élménybeszámoló ez az alábbi pár mondat.

A P.I.P.A., hűen a címkén álló délceg muskétáshoz inkább a visszafogott angol komlós irányzattal nyit, főleg

barack, birs, és csak utána jön némi citrusosság és ez az ízekben is visszaköszön, a keserűje sem egetverő, és szépen harmonizál a kekszes malátával. Jó kis angol IPA, de illatosabb, modernebb mint a hagyományos Fuller's vagy Samuel Smith-féle vonalvezetés.

Bezzeg a Sherpa! Egy kemény hegyi málhahordónak kell az energia, így ez a 16-os szárazanyagtartalmú testes IPA már fajsúlyosabb, 7,5% alkohollal van megtámogatva. Itt aztán jön az ámmerikaji tűzijáték. Citrom, grapefruit, lágy, balzsamos gyantásság, kis rágógumi, óriás fehér hab, rezes-narancsos arany szín, kerek, hosszan tartó keserű zárás. Van itt minden, mint a búcsúban... Jó kis amerikai IPA, annak minden erényével, bármikor szívesen innám.

Ám nekem az egyik esős délután felpukkantott Black IPA jött be a leginkább. Az enyhén citrusos komlók keserűjét nagyon szépen emelte ki a pörkölt maláta kávéssága. Igazi jó kis borongós időben fogyasztható, nem túl nehéz darab. Felsejlett bennem a Dark Side of the Grabanc kellemes, jól iható keserűje, és hosszan elízlegettem az amúgy nem kifejezetten nyári kánikulára való sört.

Még sok sört látott az a teraszkorlát, de azokban különlegesség nemigen akadt, így nem is nagyon taglalnám. Konklúzióként levonhatjuk, a csehek bajor búzában egyelőre még nem jók, de IPA-ban már abszolúte ütőképesek és a Permon címkéi is egytől egyig nagyon rendben vannak. Ha látjátok, ne hagyjátok a boltban!