A napokban olvashattuk a hírt, hogy a 2012-es Csepel Örökség díj elnyerése után a Rizmajer Kézműves Sörház esélyes a Budapest Márka cím viselésére is. Mielőtt bárki retrós, kádárromantikás felhangokat hallana ki a címből, gyorsan kiábrándítjuk, hogy csak vegytiszta és a legjobb értelemben vett lokálpatriotizmus a palackokon is feltűnő felirat, semmi több. Józsi sem ma kezdte a sörkimérést és a főzést, több novelláskötetet meg lehetne tölteni a kocsmai sztorikkal, amiket legutóbb a Maibock és a csülök mellé kaptunk nála. És az apropó most is az, hogy a szokásos szortiment (Meggyes, Ászok, Gyömbéres, Kukurica, Cingulus Porter) mellé felkerült már több, mint 1 hete a csapra a főzde új szűretlen búzasöre. A "hivatalos" bemutatóra sajnos nem tudtam menni, így Józsival egy délelőtti rövid beszélgetést és természetesen egy ízpróbát beszéltünk meg. Mikor odaértem, épp az új sör plakátját igazgatta a főzőmester, és hamarosan a csapról is kaptam egy kóstolót.

Klasszikus bajor szűretlen búzasörrel van dolgunk, melynek szép szalmasárgás, virágmézes színe és krémes fehér habja van. Az összetevők sem formabontóak, 50% fölötti búzamaláta, pilzeni, müncheni, bécsi maláta és egy kis crystal maláta adja a testet, amit a Hallertau Mittelfrüh komló tesz enyhén illatossá és virágosan, lágyan (herbfrisch mondaná a német) keserűvé. Az első illatozás egyértelműen a szegfűszeg dominanciáját hozza, majd egy kis melegedéssel előbújik egy enyhén banános aroma, meg a búzasörök túlérett ananászhoz hasonlító illata. Ezen felül egy élesztős, frissen dagasztott kenyértészta és az ananászos vonal mellett mézcukor és egy kevés virágos komlóillat. Idáig minden rendben.

Ízében nem annyira citrusos, hanem a fűszeresebb, szegfűszeges vonalat hozza, megint csak kevés banánnal és inkább ananásszal, no meg egy határozott, robusztus kenyerességgel karöltve érezteti a 15-ös Balling fokot és a bizony már bak-kategóriájú 6,5%-os alkoholt. Igazi harapható, testes búzabak a Rizmajer Búza, nem is nyárra készült, hanem erre a borongós őszidőre esik jól, mert bár nem lóg ki belőle az alkohol, határozottan átmelegít, és még az 2 deci is kellemesen ellustított. Nem pilsesen, de azért érezhetően működik a virágos komlózás is a kortyok végén.

Rizmajer Józsi a beszélgetésünk alatt elmondta, hogy év közben az alap-szortimentre koncentrál, (már csak az erjesztők véges száma miatt is) de évente háromszor-négyszer felszabadít egy tartályt, amibe sokkal komolyabb, drágább alapanyagokból főzött sörkülönlegességeket készít a köznek, hogy a hétköznapi sörök mellé akadjon egy kis ünnepi különlegesség, aminek pont az adja az értékét, hogy nincs mindig. A Búza olcsóbb literes PET és igényesebb 0,5-ös üvegpalackban is kapható. Úgyhogy keressétek a Rizmajer Búzát, amíg van (én a Csepelen kívül jelenleg a  Hopfanaticról és az Élesztőről tudok, de vélhetően lesz még máshol is - például Pécsett a Művész kávézóban, ahogy most jelezte a FB-n), és mivel itt a év vége, már nem kell sokat várni, hogy a főzde tavaly is finomra főzött Karácsonyi söre is újra csapra és palackba kerüljön...