Tavaly, amikor a II. Budavári Sörfesztiválon a Dreher az orcánkba tolta a Kézműves Arany Ászokot (a megrázó eseményről itt és itt is olvashatunk), akkor megpróbáltuk összeszedni gondolatainkat arról, hogy mi fán terem is az a KÉZMŰVES sör. Megszívlelendőek a kérdésben Balog Zoltán (Somlói Apátsági Pince) szavai, aki az olcsó tömegtermékek és a jó értelemben vett kézműves termékeknek a relációjában az alábbiakat mondta:

"Silány alapanyag, erősen gépesített (de az is legyen olcsó és vacak) technológiával való gyors (de tényleg) feldolgozása. Generációról generációra eljutottunk oda, hogy a csirke az nem csirke, a kenyér az nem kenyér, a paradicsom az nem paradicsom, a cipő nem cipő és a bor az nem bor. A nagy blöff csúcspoénja az, hogy _NEM_ termelünk több paradicsomot olcsóbban, hanem a paradicsom illúzióját termeljük és áruljuk drágán a tömegeknek. Ez a borok területén fokozottan igaz. Az, amit ma bornak hívhatnak törvényesen, az csak a bornak az illúziója, sem beltartalom, sem minőség szempontjából nem közelíti meg azt, amit régen tényleg bornak hívtak. A kézművesség az a szemlélet (bizony, filozófia) ami erre a trendre, erre a csalásra, erre az átverésre nemet mond. Legyen kevés és drágább az, amit megveszünk, de legyen az, ami. Ami csak olyan az nem az. Inkább eszem ritkábban húst, de az legyen hús. Inkább eszem szezonálisan paradicsomot és drágábban, de az legyen paradicsom. A kézművesség az, amikor az, amit valaminek hívunk, az tényleg az, és nem csak olyan.”

A többfelvonásos melodráma következő - már-már a groteszken is túlmutató - fejezete, amikor a Komlókutató blogon megjelent, a Smaklig Matild Kft. által forgalmazott Kisalföldi Meggyes-ről mondta el az őszinte és korrekt véleményét. Erre a főzde és az említett Kft - cseppet sem szalonképes módon - soha nem látott kommentfolyamot generálva reagált a blogfelületen. Még olyan országos portálokon is megjelent a sör, mint a cink.hu . A sárdobálás mellékhatásaként, mi is megjelentettünk egy írást a blogon, akkor a hamis kínai termékek analógiáján keresztül véltük helyesnek bemutatni azt a trendet, hogy a sör eddig nem látott népszerűségét olyan főzdék és forgalmazók is meglovagolják, akik csak szavakkal és / vagy csomagolással próbálnak választ adni erre a kihívásra, de a sörük, mondjuk ki, az ihatatlan, a rossz és a nagyüzemi szint között mozog, mindezt irreálisan drágán adják. Hogy teljes legyen a kis értekezés bibliográfiája, Komlókutató kolléga maga is összeszedett pár gondolatot a kérdésről a Sörponton.

És akkor elérkeztünk jelenlegi írásom apropójához. Az apropó az, hogy az elmúlt pár évben semmi nem változott. A Smaklig Matild - kihasználva a modern kor és az internet lehetőségeit - ugyanúgy permanensen lejáratja önmagát (ami mindenkinek szíve joga) és a "kézműves sör" fogalmát. Készítettek egy kézművessör névre hallgató Facebook oldalt, indítottak egy webáruházat a finomsorok.hu oldalon és megjelent egy titokzatos - úgy tűnik egyelőre, - kérészéletű Sörforradalom névre keresztelt blog is, ahol összevissza badarságokat vetítenek mindenhonnan összeollózott sörhírekről. Példálózhatnánk persze arról, hogy a finomsörök oldalon milyen kapitális ökörségek vannak leírva a sörökről (a kedvencemet azért - nem állom meg, - ideidézem: "Betyár Fekete - Belga csokoládéval karamellizált barna sör" - még Heston Blumenthal sem tud csokival karamellizálni, de Matildéknak ez is sikerült - no komment), de nem tesszük. Olyan ez, mint az átkosban a Váci utcában árult mű-kalocsai műanyag és a Nagykörúton a nyolcker csücskében a Népművészeti Mesterek Boltja közt feszülő ellentét. Sajnos a köz a Tescoban és a népünnepélyeken előbb fut bele a Pesti Szamócásba, mint mondjuk Armando málna ágyon érlelt Grabancába a Főzdefeszten, és ez a találkozás egy életre meghatározhatja a "kézműves sör"-höz való viszonyát. Véleményünk szerint az ilyen bátor kísérletező a kóstolás után sikítva menekül vissza a Borsodihoz, de mi sem vagyunk tévedhetetlenek.

Azon azért gondolkodjunk el közösen, milyen módon lehet elérni, hogy a tényleg odafigyeléssel, megfelelő anyaghasználattal készített sörök, hogy különböztethetik meg magukat a hamisságtól. Boros körökben idén egy csodás szerveződés jött létre, a Terra Hungarica (a fent idézett Balog Zoltán is tagja). Ez olyan borászokat, pincészeteket tömörít, amelyek elkötelezetten hívei a biomechanikus szőlőművelésnek, és a minőségi bor előállításának. Mert hát - még a jónak mondott - borba is beletesznek ám sok okosságot, csak az egyszerű polgár azt még kevésbé tudja követni.

1. Önszerveződés -  Azok a sörfőzdék, akik számára fontos a magas minőség, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete mellett, de velük mindenképpen karöltve, létre kell hozzanak egy szűkebb keretű összefogást, amelynek célja a valóban odafigyeléssel és jó minőségű anyagokból, megfelelő érlelési idő alatt elkészített sörök propagálása. Ennek része a bemutató, ismeretterjesztés, és kóstoltatás, fesztiválokon való együttes megjelenés. Ez egyébként részben már folyamatban van a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete képviseletében, de nem csupán a nagyüzemi söröktől kell jól láthatóan elkülönülni, hanem azoktól a középkori értelemben vett 'kontároktól' is, akik a felütésben idézett sör-illúzió készítésével akarnak meggazdagodni.

2. Önszabályozás - A sörcímkék adatainál szerepeltessünk olyan adatokat, mint a sör fajta-megnevezése (nem csupán annyi. hogy világos-barna), az összetevők pontos leírása (milyen maláták felhasználásával készült) valamint a Balling-fok, és javasolt legyen további adatok feltüntetése (komlófajták, keserűség stb.) Akár a jól kialakult boros meghatározásoknál (asztali bor, tájbor, védett eredetű bor) a söröknél is meg kellene különböztetni kategóriákat, hogy a kevésbé tájékozott fogyasztó számára is objektívebben lemérhető legyen, miért mennyi pénzt hajlandó áldozni. Ha a fentiek megvalósulnak, nem lesz szükség a lejáratott 'kézműves' kitételre, mert annál sokkal egzaktabb információt is kaphat a sörivó polgár, és persze az információ mellett valóban jó sört.