Míg Komlókutató kolléga tegnapi bejegyzése kicsit általánosabb bédekkert tárt a Nyájas Olvasók elé, addig mi egészen konkrét tervekkel érkeztünk a sörfeszt második napjára, a Főzdefeszten elmaradt tételeket igyekeztünk megkóstolni.

A becsekkolás és a korsófelvevős döcögös antré után rögtön a csúcson indítottunk. A Gyertyános főzde standjánál Kecskés István tulajdonossal kóstoltuk a gyógynövényekkel ízesített Belgian Strong Ale alapokra készült Elixír 18-at, ami az egész fesztivál egyik legjobb söre jelenleg. A felsőerjesztés ellenére nekem bakos jegyeket mutatott, de annyira szépen összesimult az édeskés, enyhén füstös érzetű malátaíz és a gyógynövények, hogy remek harmóniájú nagyon összetett sört kóstolhattunk. És amíg ott üldögéltünk, megjelent a szomszéd fellegvár a Zip's is, és ha már ott volt, a remek Saisonjukból is kaptunk egy kóstolót. A belgás blonde-os élesztős illatok mögül egy harmonikus witbieres (koriander, narancs, citrus) hangulatú fanyarság és egy jól komponált enyhén kesernyés zárás tette kerekké ezt a Magyarországon üdítő különlegességnek számító sört.

Átmenetnek és könnyítésnek egy Kalászt (lánykori nevén Palóc Búza) ittunk, már csak azért is mert ez a sör  palackosan csak szűrve kóstolható, de szűretlen változatában sokkal ízgazdagabb és kellemes frissítő is volt. A rövid intermezzo után Kiss Tomi (Hopfanatic) standjánál vertünk tábort, ahol mindjárt háromféle remek sört is kipróbálhattunk. A Főzdefeszten - a nagy sor miatt - lemaradtunk az új, amerikai komlókkal bolondított White Hop búzáról, ami - hasonlóan Armando tavalyi Freaky Wheaty Grabancához - teljesen átalakította a búzasörhöz való eddigi viszonyunkat, ahogy a Cascade és az Amarillo komlók kellemes IPA-s fricskát adtak a megszokott búzás ízek mellé. A NoLimit  (a név a Kalteneckeré, ahol Tomi a 2012-es Grand Champion díj után lefőzte) névutódja a NoHopLimit hozta, amit már a palackos kóstolás után korábban elmondtunk róla, de talán még mindig ez a legjobb sör a Hopfanatic repertoárjában, bár elég szoros a verseny. Mi most még sem az Angry Beast-tel zártuk a vendégeskedést, hanem a norvég gerilla főzőkkel kooprodukcióban készített, abszolút limitált szériás (nagyon) Robust Portert, az Importert teszteltük le. Ez egy keményen alkoholos (8% feletti) Porter, ami a Russian Imperial Stoutok ízgazdagsága mellett meg tud maradni porteresen száraznak még ezen a szinten is. Csodás kapuccsinós krémes habkoronával, feketekávé színnel hódít meg, majd egy földesen, pörkölt kávésan csokis illattal indít. A szárazságot a belepakolt komlók tovább fokozzák, míg végül egy kis cukrossággal, szájösszehúzó szárazsággal és enyhe észteres gyümölcsösséggel zárul.

Ilyen gazdag sörök után már kicsit elvesztettük a fonalat, de Bandusznál azért még bevállaltunk egy Mézes Kölesest, ami hasonlóan a világos Köleseshez édeskésebb könnyedebb, de nekem továbbra is a Dupla Köleses a kedvencem. Aki erről is lemarad, az Bandusz új érdi sörözőjében azért bepótolhatja a lemaradást. Desszertként még egy Hámori Keserű Csoki is belefért, a kellemesen kakaós barna sör kifejezetten jól esett a hűvösödő éjszakában.

És akkor egy pár negatívum. Említettem a sorállást a bejutásnál, de ezen még túlteszi magát az ember. Sajnos étel fronton belefutottunk életünk eddigi legbotrányosabban gáz pomposába. Csak az kóstolja, aki odavan a szárított kartonpapírért, nyers hagymával spékelve. Borzalmas volt, éhségünktől vezettetve maradjunk inkább a csülök és a kolbász mellett, az legalább hozza a fesztiválos színvonalat, de nagy gasztroélményekre továbbra se számítsunk. A buliban sem vettünk részt, de nem is ezért mentünk oda.

Aki lemaradt a Főzdefesztről, annak mindenképpen javasoljuk a látogatást, ám - bár belátjuk, hogy a nagy tömegeknek ez a hajcihő is kell a sör mellé, - mi a magunk részéről, köszönjük szépen, jól ellennénk a vurstlis körítés nélkül is...