A csütörtöki nulladik nap után pénteken élesben is újra megjött a Főzdefeszt. Vasárnap estig a hazai kisüzemi sörfőzés legjobbjai mellett osztrák, német, cseh és angol söröket kóstolhatunk a Palotaegyedben.

Az Erzsébet hídon átkelve elbámészkodtunk az áradó Dunát nézve, majd megszomjazván félúton, a Cheersben ittunk egy pohár - amúgy akciós - Fóti Zwicklt, amolyan bemelegítésképpen. A feszt helyszínén már nyüzsgő forgatag volt, ott a Czech In szortimentjéből egy Merlinnel folytattuk, ami egy nagyon kellemes fekete cseh sör, krémes, csokis, kakaós, akár egy jóféle stout.

A következő állomáson - még mindig nem a magyar szortiment volt terítéken - egy igazi különlegességet kóstoltunk. A Sörmanufaktúra a már ismert Hofstettner sörök mellett elhozta Bambergből a Schlenkerla Krausent. Ez egy csak csapolva készülő füstös sör, amit június elején vernek csapra. A Krause (csipke) a sörfőzésben a frisse erjedő sör tetején az élesztő - csipkés - habja. A már kész sörbe kevernek bele ebből a friss, enyhén fanyar és szénsavban gazdagabb sörből így egy frissítő és enyhébben füstölt sört kapunk. Nagyon kellemes élmény volt, mert a Schlenkerla többi söre azért nem igazán ebbe a kora nyári melegbe való ital.

Aztán nekiláttunk a hazai kínálatnak is, bár - előre bocsájtom - mindenre sajnos időnkből és energiánkból nem futotta. Elsőként a Hara Punk amber ale-je a Na, mi újság Wágner úr 2.0 változatát próbáltuk ki, a társaság nagy megelégedésére, nagyon kellemes enyhén gyömbéres, fűszeres aromájú sört főztek a fiúk. A Darshan udvarban maga Armando csapolta nekünk az Armando sörét, amit már megénekeltünk a héten. Útközben jólesett Bandusz szokásos széles mosolya és egy finom Dupla Köleses, majd Hammurappi 21-es a fótiaktól, és egy szilvás Stari. Aztán Armando új Grabancát kóstoltuk meg a HOPaoCOLYPSE-t, amibe Gergő belepakolt egy csokorra való komlót, és ettől a szokásos keserű mellett valami egész izgalmas gyantás olajos ízgazdagság is belengte a sört. Debütáló főzdeként a Bázis szintén már palackból kóstolt whiskymalátás sörét a Rocket-et is megízleltük, ami csapon - nekünk - sokkal finomabbra sikeredett.

Sajnos nem maradt energiánk a búzákra, főleg Kiss Tomi-Hopfanatic új erősen komlózott White Hop névre hallgató sörére lettük volna kívácsiak, de Pável mester nekilátott, hogy feltérképezze a búzás kínálatot, úgyhogy hamarosan azok is jönnek. Nem tudtuk megkóstolni a Legenda új IPA-ját a Jokerfacet sem, és sajna lemaradtunk Tibeer Dühöséről is, viszont összefutottunk Bart Danival és Conrad Seidl alias Bierpapst-tal, aki a feszt titkos vendége volt. Velük még egy Hámori Keserű Csokit abszolváltunk, ami - bár csoki nincs benne - nagyon kellemesen kakaós még mindig. Aztán hirtelen éjfél lett, és fáradtan hazaballagtunk.