Már tavaly is volt szerencsém a házi sörfőzők első megmérettetése után, néhány főzetet megkóstolni. Ám - és ezt önmagamnak és blogtársaimnak hízelegve teszem hozzá - a Sörbúvár oly szakmai rangra és befolyásra tett szert, hogy idén már a sörfőzők kedveskedtek 1-2 üveggel a győztes portékákból. Mielőtt - még ha kihallik a csipetnyi öngúny is a - elszállnánk Önnön nagyságunktól, be is fejezem a blog tömjénezését, és sietve megjegyzem, hogy a versenyt előkészítő négy bíró-edzésnek is jelentős része van ebben, hisz jelentősen közelebb hozta a házi főzőket és a "csak" sörírókat.

De lényeg a lényeg, három kategóriának is kóstolhattam otthon a győztes darabját, ezt szeretném megosztani most a közzel. Az első, melyben zsűriztem is, a barna Porter, ezen kívül kaptam a Gólemtől egy remek búzát, és a Róth Zoltán is megörvendeztetett a Grand Champion, Távoli Galaxisból két palackkal.

Elsőként a Sörök a Möszjö vödréből fantázianévre hallgató akciócsapat Porterje kerül terítékre. Tőlük már kóstoltam tavaly is főzeteket. Eddigi tapasztalatom szerint ők jellegzetesen visszafogott, minden tűzijáték-puffogtatástól mentes stílusú főzők, akiknek talán a legjobban áll egy ilyen egyszerűnek tűnő fajta, mint a barna Porter. Itt nincs óriási komlóorgia, élesztőktől észteres gyümölcsbomba, hanem szépen megkomponált, enyhén pörkölt kávés-csokis keserűség, visszafogott alkoholfok, és picit vizes, mégis harapható test. Ehhez egy csipetnyi karamell, pörkölt mogyoró vagy dió, és egy kevés kekszesség a malátától. A versenyen kóstolt 18 Porter közül a Ms. Wheeler illatban az első négyben volt, szép, csokoládésan kakaós pörköltséget (ezt sok Porterből hiányoltuk, számos darabban csak kávésság volt jelen) és enyhe komlós illatot, egy leheletnyi gyümölcsösséggel mutatott be. Ehhez jött, mintegy ráadásként a karamell és a pörkölt mogyoró kellemes aromája. Amiben igazán elhúzott a többiektől, hogy nem csak illatában, de az ízeiben is karakteresen hordozta ezeket az illatból ígért jegyeket, így nem véletlen, hogy négyes asztalunk egyhangúan győztesnek kiáltotta ki a sört. Természetesen a habja, és a színe-állaga is rendben volt, így megérdemelte az első helyet. A Möszjős főzőknek a győzelem ellenére kicsit pechjük is volt, mert az eggyel erősebb kategóriában már volt egy kész, és majdnem tökéletes sörük a Happy Porter, de mivel az egy erős Porter (Robust Porter), ide nem nevezhették, pedig az még inkább közelít az ideálishoz.

Kis üröm az örömben és félkomoly figyelmeztetés is a házi főzőknek, hogy sok nevezett sör a kategóriában nem volt elég stabil, és így értékelhetetlen volt, vagy olyan ízhibái voltak, amelyeket nem lehetett nem lepontozni. Ilyen a búzasörben amúgy győztes Gólem Portere a Higgins is, ami a versenyen nem szerzett túl becses pontokat, pedig egy korábbi kóstolásomnál kifejezetten finom volt. Ebből is látszik, hogy a házi sörfőzők rendelkeznek avval a főzési kultúrával, anyagismerettel, amivel sok vidéki kis sörfőzdén túltesznek, azonban gyakran nincs meg a kellő rutin, vagy a technológia nem elég kiforrott, így az egyes főzetek nem mindig stabilak, nem tudják ugyanazt a sztenderdet hozni, mint egy HACCP-s nagyüzem. Persze - és ez megnyugtató - nem is tesznek semmi élelmiszerlaboros okosságot a sörbe és nem pasztőröznek, és ez sokkal szívderítőbb még a hibákkal együtt is, melyeken idővel és tapasztalattal csak javítani fognak. És erre nincs is alkalmasabb, mint a hasonló főzőversenyek...