Nem Lada, hanem Zsiguli, és nem a volgai autógyárból (VAZ), hanem egy orosz sör"kombinátból" érkezett orosz láger. A - nosztalgiát ébresztő - néven kívül nincs is semmi igazán különleges benne. Boldi barátom lepett meg vele még ősszel, csak aztán jól elmaradt a megírás, és most jött elő a névnapja (mármint Boldié nem a Zsigulié) kapcsán, hogy hoppá, volt egy ilyen is.

Maga a Zsiguli sör, mint márkanév a Szovjetunióban nem számít egyedi darabnak, több mint 20 nagy vállalat gyártott Zsiguli vagy Zsiguljevszkoje néven sört. Természetesen a kapitalizmus eljövetelével mindenki magáénak vallja az igazit, ahogy ez a linkelt honlappéldából is hamar kiderül. A mi Zsigulinkat a nyugatiasan Mosbrew, azaz a Moszkovskaja Pivovarennaja Kompanija, egy 6 millió hektó éves termeléssel, és import márkákkal bíró megasörgyár követte el. A honlapról sok érdekesség kiderül, pl. hogy a 320 méter mélyről érkező lágy mityiscsinszki vízből főzik. (A helységnév az Alstom előtti pesti orosz metrókocsikról sokaknak ismerős lehet...)

De vissza a sörhöz. A "Zsiguli Bár" - mert ez a teljes neve - sörbe legalább nem tesznek kukoricát, hanem reinhetsgebot-os alapanyagok vannak csak belefőzve. 12%-os, tisztességes Ballingja is van még. Ízre pedig hozza a jellegzetes észak-európai, balti, orosz lágervonalat. Egy cukrosabban édeskés, viszonylag testes, malátás íz, egy könnyedebb, de azért határozott, ám nem túl száraz komlózással. Tulajdonképpen egy szépen összerakott nagyüzemi láger. Talán a Baltika 7-es volt a leginkább hasonló ehhez a sörhöz. Bárcsak a Dreher lenne fele ilyen jó. De az - mint tudjuk, csakhogy csípőből és rutinból újfent megjegyezzük - továbbra is kukoricától büdös, és ehhez képest még drága is.