A közelmúltban sörös berkekben sok szó esett arról, hogy a németek a sörtisztasági törvénnyel (ami valójában az agyonmarketingelt 1516-os Reinheitsgebottal helyett egy sokkal prózaibb 1952-es jövedéki adótörvény) gúzsba kötik magukat, és a szárnyra kapott sörforradalom elrobog a német sörök mellett. Véleményem szerint - előbb-utóbb - a piaci nyomásnak és versenynek engedve a németek is lépni fognak ebben a kérdésben, de hogy mikor és hogyan az még homályosan sem sejlik fel előttünk.

Azonban német földön sem merevedett meg teljesen a sörfőzés és a hagyományos Lager-Búza-Bak fősodor mellett innovatív kis főzdék és komoly tradícióval rendelkező nagyok is belekóstoltak a németeknél eddig soha nem látott modern dolgokba. Ha már nem tehetnek a malátán, komlón és élesztőn kívül mást a főzővízbe, legalább újfajta hozzávalókat kerestek, hogy felkavarják az állóvizet. Az egyik ilyen irány a bio és a történelmi alapanyagok használata. Klasszikus példa erre a Riedenburger Emmerbier-je, a középkorban oly elterjedt tönkebúza adagolásával készített izgalmas búzasör. A másik irány amerikai befolyással és a házi illetve kisüzemi sörfőzés elterjedésével hozható kapcsolatba. Történt, hogy a Brooklyn Brewery főzőmestere, Garett Oliver összedugta a fejét a Schneider-főzde főzőmesterével és egy klasszik világos búzabakba belecsempészték az újvilági komlót. Az eredmény a frenetikusan jó TAP 5, a Meine Hopfenweisse.

A fiatalos lendülettel és innovációval megáldott Camba Bavaria főzde is ebben az irányban tapogatódzik, és több újvilági komlóval bolondított búzasört főztek az utóbbi időben. A Conatus Weisse, vagy Camba Nelson Weisse-t új-zélandi nemesítésű Nelson Sauvin komlóval főzik, és ellentétben a Schneider TAP X-es Nelson Sauvin-jével (7,3%) ez egy átlagos erősségű világos szűretlen búza. Viszont a komló ezen is olyat lendít, hogy a könnyű friss citrusosság mellett a különleges ízek lúdbörző izgalmat okoznak a kóstolóknak. Színre a sör hozza a kötelezőt, az aperolos beütésű, opálos búzasörös (méz)sárgát, a szép telt habot. Illatában azonban a citrusosság mellett rögtön előre nyomakodik egy muskotályos szőlőaroma, trópusi gyümölcsökkel, ananásszal és kivivel karöltve. Nagy, de nem szúrós, hanem elegáns buborékok játszanak ínyünkkel, ahol újra megjelenik ízlelés közben is az enyhe aperolos ízvilág. Igaz, hogy a Hopfenweissenél könnyebb sör, de cseppet sem testetlen, mert - a komló miatt - egy kellemes olajos textúrája is van a sörnek. Ahogy melegszik, úgy bomlik ki a - főzde által is emlegetett - Sauvignon-Blanc-os elegáns száraz ízvilág.

Készítettem is hozzá egy könnyű salátát, megpróbáltam a sör illat- és ízrétegeivel a párhuzamokat megtalálni. Friss kecske-gomolyát, nem csípős pepperoncinibe töltött krémsajtot egy könnyű (majonézes, vörösborecetes, eperszirupos, tökmagolajos) dresszinggel bolondított tölgyfalevél-salátaágyra tettem és meglocsoltam még egy kis repceolajjal, amiben előzőleg a peppeoncinik csücsültek. A tökmag- és a repceolaj a sör olajosságával volt jó barátságban, a malátaédességhez a majonéz és az édeskés eperszirup, a citrusossághoz a vörösborecet passzolt. A friss, enyhén komlós szárazságot és a testet jól kiegészítették a krémes, lágy sajtok, valamint sós ízvilágukkal remek kontrasztot is adtak ehhez a száraz, elegáns, de a komlózás miatt mégis egzotikus búzasörhöz. Jó étvágyat, és persze egészségünkre!