A Schneider főzde sötét duplabakja az Aventinus etalon a búzabakok körében. A hagyományos citrusos, banános, ananászos barna búzákon túl egy csodás konyakmeggyes, erdei bogyós gyümölcsösség és kandiscukros élesztős pörkölt maláta, valamint csokoládé árad belőle.

Már a júniusi Főzdefesztre elhozta a Sörspecialista csapon, de most ismét előkerült egy hordó, méghozzá nem is akármilyen társaságban, hanem a Gregorius-szal az osztrák trappista főzettel együtt volt kóstolható a Ganz utcában.

Ákosék kóstolták a júniusban az Aventinushoz készített desszertet és megkértek, hogy egy nagyobb adagot sikerítsünk az alkalomra. A desszertkészítésben ismét nagy segítségemre volt Kelemen Gábor séf és cukrász a János Étteremből.

Az eredeti receptet kicsit továbbgondoltam, és megpróbáltam az Aventinus minden íz-rétegéhez valamilyen íz-párt belerejteni a desszertbe. A meggyes, bogyós gyümölcsösséget egy tömény erdei gyümölcs-tea hozta, melybe Savoiardi-piskótát forgattunk. Hozzá készült egy tejszínes Mascarpone-krém, mely a sör teltségét hivatott a vállára venni. Ebbe a krémbe kevertünk kevés vajon és egy kupica meggypálinkán olvasztott étcsokoládét, és hogy krémesebb legyen fehér csokival dúsítottuk. Az enyhe pörkölt malátás aromák párhuzamaként meg közepesen finomra darált Arabica-kávé és belga csokoládé-maláta is került a csokikrémbe. Az egészet a citrusos aromák miatt egy kevés reszelt citromhéj koronázta meg. Így készült el ez a finomság, amit sajnos én még nem kóstoltam, mivel péntek este óta össze kellett érnie.  És persze főleg nem a csapolt Aventinus-szal, úgyhogy ezúton is kérek mindenkit, aki ott járt , írja meg, hogy ízlett.