Egy-két éve még gyerekcipőben járt a kisüzemi sörfőzdék szinte mindegyikénél a palackok dizájnja. A Black Rose clip-artos rózsái, alap windows-címkéje óta azonban sok idő eltelt. A békésszentandrásiak új söre a Betyár Király már egy egészen más felfogás szülötte. Oszter - a filmbeli Rózsa - Sándor ajánlásával, kiforrott, a békebeli K.u.K időket idéző szép dizájn, csavaros kupak, borokat idéző kapszula. Jó kézbe venni ezt a palackot, ez már egy elegáns kávéházban is helyet követelhet magának. A képről maga a főbetyár Rózsa Sándor tekint vissza ránk, és szúrósan összevonja szemöldökét...

Sűrű, melaszos, kőolajosan fekete ital ömlik poharunkba. Habja - jellegzetes baksörös - vékony karimában ül meg a tetején, de onnan már nem mozdul. Illatában enyhe alkoholos, konyakmeggyes, likőrös felhangok után egyértelmű karamella dominál. Ízében a háttérben jelen van egy testes, édes sötét baksör minden összetevője, - pörkölt malátás édesség, kevés komlókeserűvel -  és ehhez társul enyhe fanyar meggyes gyümölcsösség. Azonban rövid idő után mindent átvesz a napközis reggelikből és a lengyel Boci-karamellából jól ismert karamellás tej íz, ami lehúz földre, és zavaróan megtölti az orrunkat is.

Talán csajos sör akart lenni, kávéházi szürcsölgetésre, habos, krémes sütikhez, tejcsokoládés desszertekhez ideális, evvel nem vitatkozom. Sok cseh sörgyár tesz cukrot, dextrózt, sőt szacharint a sörébe, az önmagában nem az ördögtől való. De a Betyár Király ettől a cukros karamellás negédességtől, kicsit az operettbetyáros pusztaromantikát képviseli. Szép, sőt túl szép, és ettől valahogy nem az igazi. Én maradok a Szilvásnál, a Fekete Korsónál vagy a Black Rose-nál...