Nálunk a Julie & Julia c. film tette ismerté a kaliforniai születésű amerikai "francia séfet", "Madame Síld"-et: Julia Child-ot. A második világháborúban a CIA elődszervezeténél kezdett dolgozni irodistaként és ott ismerkedett meg férjével, Paul Child-dal, aki a következő évtizedekben tkp. USA országimázsfelelőse lett a külügy szolgálatában, és akivel később végiglakták a világot, Kínától Marseille-en át Norvégiáig, de főleg: Párizst. Itt lett ebből a tenyeres-talpas, kb. 190 cm magas (43-as lábú), és mindehhez még kissé bumfordi bájú amerikai menyecskéből a kulinária Jeanne d'Arcja, aki megmutatta Amerikának, hogy kell élni a hamburgerhegyek árnyékában, egyáltalán hogy mi az a francia, tágabban az európai gasztronómia. A francia konyha művészeként persze minden egyes falatot mennyei borral öblítettek le - Paul Child igazi borszakérő ínyenc volt -, de a hatvanas években átmenetileg Németországba vezényelték a férjét s ekkor szembetalálkoztak a sörkultúrával is.

"Jobb szerettem volna Münchenben vagy Berlinben élni, valahol, ahol volt egy kis civilizáció, és nem a szomorú kis Rajna menti kis Plittersdorfban. (..) A katonacsaládok gyakorlatilag semmiféle érdeklődést nem mutattak Németország vagy a németek iránt, … a feleségeik helyesek voltak, de konvencionálisak, közönyösek és konzervatívok; a férfiak déli kiejtéssel beszéltek , általában szexről és piáról.
Sört ittak, de csak a leggyengébb, amerikai típusút. micsoda pazarlás! Körülöttük ott volt a világ legfinomabb sörei közül jó néhány – és 13,5 fokos alkoholtartalmukat tekintve a legerősebbek közül is –, ám ők a hagyományos német sörre azt mondták, „túl nehéz.” Mi kedveltük a német söröket. Kedvencünk egy ízes helyi sör volt, aminek az volt a neve, hogy Nüremberger Lederbrau."

Ismeri ezt valaki, túl régen volt ez vagy elírás lehet..?

részlet: