Már a palack vásárlásakor nézegettem erősen, hogy egy sör egyszerre hogyan is lehet Tripel, ami ugye az ezeréves belga sörfőző hagyomány egyik stabil tartóoszlopa, és IPA, mely az űrkorszak amerikai sörforradalmának ikonikus darabja. A ratebeer-en apátsági Tripelként a Csakajósörben, ahol megvettem a kóstolásra szánt sört, Imperial Double IPA-ként van nyilvántartva. Maga a főzde is IPA-nak titulálja. A belga Brasserie d'Achouffe-nak összejött ez az első blikkre talán furcsának tűnő stílusegyesítés. Méghozzá nem is akárhogy. Olyannyira remek volt, hogy - szokásunkhoz híven - készítettünk hozzá egy kis finom reggeli falatot, ami ebben a nedves, zord időben feltölti az embert életkedvvel. De lássuk először a kóstolót.

A La Chouffe sörös címkék kis törpéje ott figyel a Houblon-on is. És mivel a houblon franciául komlót jelent, természetesen egy komlós kiskertben szorgoskodik. A főzde meghatározása Dobbelen IPA Tripel. Azaz dupla vagy imperiál IPA (erősebben malátázott és komlózott, nagy alkoholtartalmú IPA) Tripel-be (erős, világos, ale) csomagolva. Kitöltve narancssárgás színnel kombinált sejtelmes - élesztős - opálosság jellemzi. Szép fehér, közepes habbal terjeszkedik el a pohárban. A hab paplanossága hamar elillan, és megmarad az erős sörök sajátja, a sejtelmes fehér fátyol a felszínen.

Illatában lágy őszibarackos komló, élesztős tripeles fuvallat után megindul az IPA-s citrus-attak. Először narancs és mandarin, majd - ahogy a komlós illatok is bekapcsolódnak - ez átcsap egy mangós, grapefruitos illatba, amihez csapódik egy kis tejkaramella a távolból.

Megkóstolva nyelvünk hegyén egy pillanatra elsuhan egy mézes, narancsleves, curacao-likőrös édesség, de utána rögtön kibomlik a kicsi, játékos buborékok nyomán a mennyei keserű. Először csak a nyelvcsapunkat legyezgeti meg, majd - én ilyet még sörnél nem tapasztaltam - a nyelvünk két oldalán - ahol a sóst és a savanyút kéne normál esetben érezni - ver tanyát a keserű és tanninosan összehúzza a nyelvünket. A 9% alkohol ellenére - csakúgy mint a De Molen Amarilloban - ebben a sörben sem érezni semmi likőrös alkoholos ízt, szeszes bumfordiságot. Koriander jön még, majd enyhe vajas ízek, némi olajosság, és határozott angosturával bolondított békebeli Jaffa szörp. IPA-nak túl konzervatív, Tripelnek túl komlós, citrusos. Valahol a határon egyensúlyoz, de mindezt nagyon izgalmasan és végtelenül elegánsan teszi.

Számítottam valami hasonlóra és még kóstolás előtt elkezdtem csinálni hozzá egy kis villásreggelit. A vasárnapi sörös pecsenyezsírból (csirkét készítettem alacsony hőfokon mangalica zsíron némi sörrel nyakon öntve) egy keveset lábasba tettem és kis lángon egy gerezd apróra vágott fokhagymát pirítottam benne. Hozzáadtam camembert sajt darabkákat és amikor elkezdtek olvadni egy kis narancs levét belecsavartam, meg némi tárkonyos mustárt adagoltam hozzá. Meghintettem még egy kis zöldfűszer-keverékkel és beleaprítottam egy keveset a narancs héjából. Amikor elkészült, egy kis friss borsot őröltem a tetejére és enyhén pirított rozskenyeret vettem mellé. Az étel és a sör között remek volt a párhuzam. A sörös pecsenyezsír és a rozskenyér jó alapot adott az olvadt penészes sajtdarabkáknak, a narancslé meg a mustár és a kis friss bors pikánssá tette és kikerekítette az ízeket. A citrusos ízek és a sajt enyhe keserűje az IPA-vonalat erősítették, míg a fűszeres mustár és a camembert jellegzetes penészes krémessége az élesztős Tripel ízeit hordozták a vállukon. A krémes zsíros teltség és a rozskenyér pedig megágyazott a mennyei keserűnek és a tekintélyes 9% alkoholnak. Egy ilyen reggeli után lesz csak igazán pozitív az életszemléletünk...