A híres müncheni sörünnep idén már lezajlott, de tegnap egy hazai mini-októberfeszten vehettünk részt az infoparkban, és szerintem hangulatában ez sem maradhatott le sokkal a bajorországitól. De ami legfontosabb, itt is ki lehetett próbálni mind a 6 hagyományos märzent, azokat amik hivatalosan részt vehetnek a müncheni parádén, az Augustiner,  Spaten, HB, Hacker & Pschor, Löwenbräu és a Paulaner idénysöreit, ez utóbbit csapolva.

És természetesen bőséggel volt nürnbergi kolbász, csülök, roppanós virsli, és savanyú káposzta, meg az elmaradhatatlan sörperec.

Én már néhány hete elvégeztem a két leginkább extravagáns résztvevő "laboratóriumi" összekóstolását.

Az akkori észrevételeim:

Be kell valljam, negatív előítélettel álltam neki a kóstolásnak, úgy gondoltam (utólag kiderült, hibásan), hogy ezek a sörök gyártótól függetlenül nagyon hasonlók, alig megkülönböztethetők. Nos ez nagyon nem így van, még látványra sem.

A HB egy kimondottan malátás, enyhén édeskés, sötéten sárgás főzet, hatalmas, tömött habbal. Illata visszafogott, de kellemes. Malátás ízvilága ellenére nem telít túlzottan, egy korsó könnyen elfogyasztható belőle.

Bezzeg az Augustiner mennyire más.

Sokkal világosabb, a halvány szalmasárga szinte zöldesbe hajlik. A habja sem olyan nagy, de azért kitart szépen. És az illata, valamint az első korty íze hihetetlenül üde, szinte a frissen begyűjtött szénát idézi, melybe virágok vegyülnek. De az íze végig nagyon finom, sőt az utóízébe is kitart ez a jellemző. Nem mondható malátásnak, édeskésnek, viszont nem is igazán komlós, tehát a keserű ízektől ódzkodók is örömmel ihatják. De azok sem fognak csalódni, akik a markáns söröket kedvelik, mert a friss szénaszerű aroma pótolja a komló keserűségét, sőt szinte fel is idézi.

Mindkét sör nagyon jó a típusán belül, csoda, hogy a Ratebeer-en nem kaptak túl magas pontokat, hát igen, a zömmel amerikaiakból álló pontozók keze az újvilág felé húz.