Minden forradalmi erőnek szüksége van egy élcsapatra, de nagyon fontos hogy ez az élcsapat ne veszítse el kapcsolatát a tömegekkel. De igaz-e vajon ugyanez a sörforradalomra? Igen, minden bizonnyal. Szerencsére a magyar kézműves-kisüzemi söröknek egyre nagyobb a rajongótábora. Az idei év fesztiváljai elhozták a kis főzdéknek is a - részleges - ismertséget. A lassan klasszikusoknak számító békésszentandrási sörök mellett példának hozhatjuk a miskolci Serforrás különlegességeit, vagy Armando Grabancát, de akár a rozsnyói Kaltenecker különleges főzeteit is, hogy tényleg csak az ikonikus példáknál maradjunk. Azonban Budapest határában is van egy "forradalmi sejt". Hogy tovább halmozzam a lejáratott idézeteket, hozzáteszem: "Vigyázó szemetek Csobánkára vessétek!"
 

Nem is oly rég a az FK és a Kortyondiak tollából már olvashatott a sörblograjárók hada Majoros Gábor csobánkai házi sörfőzdéjéről, ahol volt szerencsém nekem is vendégeskedni egy napsütéses augusztusi délutánon. Miután megízleltem a sokféle malátát, megkóstolhattam egy Bitter Ale-t és a pörkölt dry stoutos zamatokkal bíró Fekete Máriát, amit Gábor sörfőző nagymamája tiszteletére nevezett el. Azonban a legígéretesebbnek az a Mild Ale tűnt már akkor is, aminek még fantázianeve ugyan nincs (neve PastorAle), de annál izgalmasabbak az ízei.
 

A főzdében kóstolva egy finom félbarna, harmonikus, nem túl kesernyés, inkább enyhén fanyar gyümölcsös óarany szín ale került a pohárba. Illatában az érett szőlő és más őszi gyümölcsök rejtőztek, enyhe szénsavja kifejezetten boros élményt nyújtott kóstolásakor. Annyira fellelkesedtem, hogy rögtön elindult a fantáziám, és mindenképpen valamilyen étellel akartam összepárosítani, így kaptam a bőkezű sörmestertől mindjárt egy fél parti-hordóval.

Aztán az időhiány kicsit elvitte a lelkesedést, de egy hete újra kóstoltam, és a gyümölcsösség, valószínű nagyrészt a sörben lévő finom aromakomlók miatt, egyértelmű érett őszibarack illatot és zamatot csempészett a sörbe. Ez adta az ötletet egy egyszerű, gyors ételhez, ami passzolhat a sör ízvilágához.
 

Őszibarackot kevés barna cukorral felfőztem és a lábasban kanállal durvára törtem. Adtam hozzá egy kis zöldfűszer-keveréket meg egy kevés Sambal Badjak-ot, ami egzotikus neve ellenére nem annyira titokzatos. Tulajdonképpen egy gyömbéres hagymalekvár chili-pasztával összekeverve. Amolyan tájanként változó fűszerszósz. Akár a curry, ahány vidék, annyiféle íz és csípősség.

Közben serpenyőben pár csepp olajon és kis vízen wok-tésztát pirítottam, és mielőtt elkészült volna alá löttyintettem némi szójaszószt. A kész tésztára adagoltam az őszibarackos "chutney"-ból és közben elkészült a csak sóval és borssal fűszerezett sült csirke felső comb, - ez nem annyira száraz, mint a mell sokkal jobban szeretem -  amiből csíkokat vágtam az ételre. A szójától enyhén sós tészta és a csirke jó alapot adott a malátás ízekhez, a barackos chutney kiteljesítette a sörben rejlő barackos ízeket, édessége kiemelte a komlók háttérben rejtőző visszafogott keserűjét, a gyenge szénsavas ital meg jól csúszott a lágy csípősségre. Megfelelt a sör-étel párosítás ún. 3C (Compare-Contrast-Cleansing) szabályából mindegyiknek. Innen már csak egy kicsi ám annál fellengzősebb lépés, hogy megalkothassuk a sörgasztronómia 1. számú szabályát, de erről részletesebben később...