Ha az ember Horvátországba megy nyaralni, evidensen nem számít sörtúrára. Még annyira sem, mint a Balkán más tájain, gondoljunk csak a románok Silva sörére, vagy a montenegrói barna Nikšicko-ra. De úgy látszik vannak azért üdítő kivételek is. No de haladjunk csak sorban:

A két listavezető világos sör a Károlyfalváról származó Karlovačko, és a Zágrábi Ožujsko. Szerintem az első a jobb, bár nem kell valami tüneményre számítani. Hanem az biztos, hogy mindkettő simán veri bármely magyar agyonreklámozott lagert, ha azt nézzük, hogy bár ezek a sörök eléggé jellegtelenek, de semmi rossz mellékízük nincsen. Melegben, jól lehűtve kitűnő szomjoltók.

Egy személyes emlék számomra az az üveg Karlovačko, amelyet a Lanterna félsziget északi partján, palackból fogyasztottam el. Ezzel a képpel nevezni kéne valami reklámfotó versenyen, szerintem óriási! :-)

Horvátországban amúgy nagyon sok helyi sörkedvelő előnyben részesíti a szomszédos Szlovénia söreit, különösen a Laško Zlatorogot. A Rovinjba tartó kirándulóhajón például csak ez volt kapható. Igaz, ehhez a népszerűséghez jelentősen hozzájárul a helyi márkáknál alacsonyabb ára is.

Déli szomszédunknál még annak is nagyon örültem, hogy léteznek nem bak típusú barna sörök is. Ezek közül kettőhöz volt szerencsém.

Az egyik a baltic porter kategóriába sorolt Tomislav, a másik a hazaúton megcsapolt dunkel típusú Osječko. Különösen nagy élményt egyikük sem jelentett, de maga az a tény, hogy egyáltalán megtűrik ezeket a fajtákat a világos sörök dömpingje mellett, nos már ez is nagyon nagy dolog.

Azért egy hét nyaralást nehéz kihúzni tisztán helyi sörökkel, én is betáraztam pár itthon beszerzett példányt, így került az ott nem kapható Krusovicei az asztalra, olivás spagetti kísérőnek.

Most pedig lássuk a címben szereplő Ožujsko pšenično-t.

Ez úgy látszik egy nemrégiben kifejlesztett márka, visszafogott, de szép dizájnnal, saját poharából lett elköltve. Alig hozza a citrusos ízeket, de kellemesen és enyhén savanykás, jó szomjoltó. Sokkal jobb, mint az azóta kimúlt magyar búzasör, az Ilzer búza. Ráadásul én hazánkban soha nem láttam saját búzasörhöz készített címkés poharat, úgy látszik még Horvátország is lekőröz minket sörkultúra terén.

Mondjuk itthon aligha fizettem volna ezer forintot egy ilyen élményért, de egy Isztriai nyaralás utolsó emlékéért megéri ennyit áldozni a megmaradt kunáinkból.

És akkor még pár szép fotó Poreč-ből, és Rovinj-ból: