Bár az elmúlt héten a kánikula dühöngött, az esték némi enyhülést hoztak. Ezt az enyhülést persze mindig fokozza egy finom sör.

A nyári estéken ki lehet ülni a szabadba, és elrévedni a semmibe. Számomra ez annyit tesz, mint ücsörögni a csillagok alatt a teraszon, nézni a Dunát, hallgatni a folyóparti zajokat, egy kicsit eggyé válni a természettel. Az elrévedés persze megkíván egy italt is. Magányosan soha nem volt túlzott kedvem borhoz. A 7,5 decis palack valahogy azt is sugallja, hogy több pohárba töltsék ki a tartalmát, diszkréten összekoccanjanak a kristálypoharak, olajosan csillanjon meg az oldalukon a bor magja, templomablakos mintát rajzolva a pohár oldalára... (Ajjaj, mindjárt megköveznek, hisz ez egy sörajánló! Gyorsan abba is hagyom.)

A sör más. A sörösüvegnek - fenntartva, hogy remek társasági ital a sör - már csak a 3 deci, fél liter és persze a relatív alacsony alkoholtartalom miatt is, van egy megmagyarázhatatlan privát szférája, ami jobban alkalmassá teszi a magányban való elfogyasztásra, mint bármi más alkoholos italt.

Pünkösd vasárnapja (ami ugyan kicsit elszaladt már azóta) pont ilyen hangulatban ért, így kibontottam egy "újdonságot", amit a Kacsa utcában, a Sörspecialistánál vásároltam nemrég. A Festbier, mint sörös műfaj közel áll a szívemhez. A nagy kedvencem, a Hacker-Pschorr Oktorberfest Märzenje, melyről már korábban írtam is.

Az "osterhasi" romantikás, húsvéti tojás helyett komlótobozzal ékesített nyuszis sört az augsburgi főzde készítette el, és ünnepi erősségű 6% alkoholt tett bele. De ez az ízén egyáltalán nem érződik. A világos borostyán nedűt megszaglálva csupán zöldségesen, főzelékesen (zsenge zöldborsó), szénásan friss tiszta tavaszi illatok érződnek. A habja paplanosan takarja be és csak lassan illan el, de egy vékony réteg végig megmarad a tetején. A malátaíz száraz,  karakteres, harapható, nagy testű sört mutat.

És rögtön az első korty után, elragad a komló tiszta, őszinte keserűje is. Mint egy Bach-darab, amelyben a magányos, ünnepélyesen zengő basszust, finoman kíséri az orgona. Az ízek cseppet sem rafináltak, titokzatoskodóak. Nincsenek mellékvágányok, másodlagos felhangok, csak tiszta, esszenciális, éteri harmónia. Persze érződik a harapható testben a Festbierekre jellemző fűszeresség, de az átható keserű az abszolúte domináns ebben a sörben.

Igazi fajsúlyos, ünnepi sör. Bátran ajánlom nehezebb, fűszeresebb szárnyasokhoz, mártásos húsokhoz, káposztához, és az örök klasszikus csülökhöz. A sós, markánsan ízesített, nehéz húsos ételek ideális kísérője. Persze ehhez az ünnepre sütött juhtúrós pogácsához is igen jól esett...