Pár napja kaptam egy üveggel a Grabanc próbafőzetéből Armando-tól. Neki tanult szakmája is a sörfőzés, és most egy nálunk még méltatlanul mellőzött sörfajta elkészítésével csillogtatja meg ebbéli képességét.

A Grabanc - annak, aki még nem hallott róla -, egy hazai főzésű IPA, vagyis erősen komlózott felsőerjesztéssel készített ale típusú sör.

A magyar sörbloggerek körében az IPA (karöltve az imperial stout-tal) már-már fétistípusnak számít, és jelentős eseménynek számít egy ilyen sör újabb hazai megjelenése.

Ha őszinték akarunk lenni, a Grabanc csaknem az első ebben a sorban, mert a két megelőző itthoni próbálkozás közül az egyiket (Serforrás IPA) egy cseh sörfőző mester készítette Felsőzsolcán, a másik (Fóti Hop-Lager) meg inkább lager típusú, lévén alsóerjesztéses.

Na de lássuk, mit tud a Grabanc!

Kitöltve tökéletesen borostyánszínű, tejszerűen áttetsző (az élesztő többnapi állás után sem ülepedik), habja hófehér, és olyan tömött szerkezetű, mint a felveretlen tejszín. Olajos mozgású, sűrűn folyó, IPA-nál ilyet még nem láttam. Sajnos nagyon gyenge az illata, és a jellegzetes komlózás is csak a második korty után csapja meg az embert, viszont az íz hosszan kitart, minden kortynál előbukkan, de nem harsányan, hanem csak mintegy búvópatak.

Aki az IPA sörök mellbevágó gyümölcsös-mézes keserűségét (igen, ez nem képzavar, az IPA kérem már csak ilyen) szokta meg, kissé talán csalódni fog, pedig a Grabanc ugyanazt az ízt mutatja be, csak sokkal kevésbé tolakodóan.

Armando azt mondta, hogy a Főzdefesztre elkészülő végleges változat lényegesen több komlót fog tartalmazni, bár szerintem nem is baj, ha harsányságban ez nem akar versenyre kelni amerikai társaival.

Mindenesetre egy visszafogottan csípős falafelhez kiváló, ennél a sörnél kár lenne túl fűszeres ízzel elnyomni a komlót.

És tényleg nagyon szép: