Még rögtön a fantasztikusan aromás, likőrös jellegű Weltenburger Hefe-Weissbier Dunkeltől történő elalélést követő napon újabb búzasörrel próbálkoztam - ezúttal vesztemre.

Mindenkinek javaslom, aki egy káromkodással fűszerezett bosszúságot akar elkerülni, kerülje el a képen látható Krombacher Weizent is.

Már az is óvatosságra kellett volna intsen, hogy Ogreface 60 eddig minősített búzasöre közül az utolsó előtti helyet kapta ez, de túl kíváncsi voltam.

Nos mit is tapasztaltam? Kiöntéskor totális habnélküliséget. Mivel le akartam fotózni, a vége felé már rázogatva próbáltam némi habréteget létrehozni, ez kb. 5 másodperc alatt tűnt el, így a fotón még látható valami maradványféleség. Búzasör nálam ilyet még nem tett. Illat? Alig. A színe amúgy szép lenne, ha nem törne fel benne folyamatosan a pezsgő szénsav, de szinte úgy, mintha valaki szívószálon fújná bele a levegőt. Íze ugyan búzasörös, még kellemesnek is mondhatnánk, de mindenfajta citrusos íztől, és fűszeres zamattól mentes. Teste nincs. Ez alatt azt értem, hogy olyan mint egy nagyon szénsavas limonádé, sok citrommal, de cukor nélkül. Majdnem a közepes radlerek világát idézi, de mindennemű komlós keserűség nélkül. Mondanám szívesen, hogy talán jó nyári szomjoltó lehetne, és júniusban újra mintát veszek belőle, de nem mondom. Szerencsére olyan kínálat van búzasörből, elsősorban a sörspecialistának köszönhetően, hogy ugyanezen az áron igazi sőt, fantasztikus búzákat is lehet venni. A felirat alapján (főleg angol, és ukrán) elsősorban exportra termelhetik, talán Németországban nem nagyon tolerálják az ilyen lebutított búzasöröket, a Valentins-hez hasonlóan.

De az legalább olcsóbb, és jobb ennél. (ami nem nagy kunszt)