Na jó, persze a szójáték nem
államalapító királyunkra utal,
hanem egy másik szentre,
 a bibliai vértanúra.

Pontosabban dehogyis rá,
inkább a róla elnevezett,
és 725-ben alapított bencés
apátságra, vagyis hogy még
pontosabban az abban majd'
1000 éve működő, és így
a világ legősibb sörfőzdéjére.

Az itt látható 4 képecske
4 nap eseményeit sűríti
egy kisfilmbe, ugyanis múlt
héten végigkóstoltam a
sörfőzde 4 kitűnő búzasörét.

No de ne szaladjunk a dolgok
elébe, még pár szó a főzdéről.

A németek kedves szórakozása, hogy számtalan üvegre kerül pár felsőfokú jelző, a világ legilyenebb-legolyanabb söre, vagy sörfőzdéje. Ebben az esetben ez nem túlzás, ugyanis az 1040 óta megszakításmentesen működő főzde valóban pár évtizeddel indult csak később, mint ahogy a mi István királyunkat megkoronázták. (vajon mi mit ittunk azidőtájt?).

A szép dombocskára épült apátság azonban nem csak a múltat, hanem a jövőt is megtestesíti, ugyanis a szomszédságában működő, és a Müncheni Műszaki Egyetemhez tartozó Élettudományi Tanszéken nem csak sörfőzést oktatnak, hanem fenntartanak egy óriási sörélesztő-génbankot is.

Magában a főzdében 12 féle sört készítenek (közöttük található a nagyon jó hírű, aranyszínű Vitus búzabak, és a Korbinian nevű duplabak), és a termékeik fele búzasör.

Most pedig felidézem a négy megízlelt sert, elköltésük sorrendjében:

Szerda: Kristall Weissbier

Messze a legjobb szűrt búza, amelybe belefutottam. A bajorok úgy tartják, hogy a szűrt búzasör csak a nyápic, halzabáló északiaknak való, de szerintem ezt a sört ők is nagyon értékelik. Utólag is úgy rémlik, hogy ebben emelkedtek ki leginkább a gyümölcsös ízek, és nem csak a citrusos zamat, hanem még a feketeribizli is. Én halzabáló északi voltam, mert ecetes heringgel ettem-ittam, de annak savanykás íze tényleg inkább angol-ale után kiáltott, de így sem volt rossz.

Csütörtök: Hefe Wiessbier

A ratebberen ez van legelöl (előkelő 10. helyen) a Weihenstephan sörei közül. Még ez sem csak a szokásos citrusos ízeket hozza, hanem egy egész gyümölcsöstálat. Nagyon tömött, fehér a habja, és valóságos illatorgia kíséri a kitöltését. Igen erősen élesztős, sűrű, szinte harapható.

Péntek: Hefeweissbier Dunkel

Határozott csokoládébarna színű, az előzőnél kissé kevésbé testes, de semmivel sem kevésbé fűszeres. Ugyan én csak bundáskenyeret eszegettem mellé, de jól lehetett érezni hogy bizony igaza van Michael Jacksonnak, édes palacsintatésztát kívánt volna. Elmarad a karamelles, pörkölt íz, de valahogy mégis édeskés összhatása van, és nem gyümölcsösen, hanem inkább vanniliáscukorral meghintett almáslepényszerűen édeskés.

Szomabat: Vitus

Végre lepattant a nagyágyú kupakja is! Jó lehetőség összehasonlítani két hasonlóan aranyló búzabakkal, a Schneider Aventinus-szal és az Erdinger Pikantus-szal. Bár nekem az Aventinus örök szerelmem marad, ez is nagyon jó, de valahogy teljesen más. Ugyanúgy benne vannak a trópusi gyümölcsös és mazsolás ízek, de sokkal citrusosabb alapban, és kissé nyersebb, kevésbé összeért változatban. 7,7-%-os, nagy tányér rántott csirke mellé fogyasztva teljes kidőléshez vezet.

Nos hát ez volt múlt héten, de hát senki sem állította hogy a sörkóstolás könnyű munka.