Mivel elmúlt pénteken blogtársaimmal bekóstoltunk rengeteg -ator fantázianevű bajor Doppelbockot - a türelmetlen olvasóknak üzenem, hogy természetesen a poszt kamingol szún - másnap reggel a piaci bevásárlás után már biztosra mehettem.

Hogy miben, vetődik fel a jogos kérdés. Természetesen a villásreggelimhez való sör kiválasztásában. Márton nap másodnapján a helyi piacon vásároltam - többek között - némi libazsírt, friss libatepertőt és a hazatérve, a szatyrok kipakolása után kivettem a sütőből az épp elkészült tönkölybúzás kenyeret, megkentem jóféle libazsírral, hozzá jöhetett a tepertő és némi házi csalamádé, szintén piacos szerzemény.

A NAGY KÓSTOLÁS utáni reggel nyugodt szívvel választhattam a Kacsa utcai sörszentélyből már korábban beszerzett a Löwenbräu Triumphatort, hiszen tudtam hogy a pörkölt malátás íz mellett zamatában dominál a keserű komló. Így remek választás nehéz, de viszonylag egyszerű, sós ételekhez.

Aztán már nem gondolkodtam, csak bámultam ki az ablakon, magamba szívtam a vakító őszi napfényt, néztem-néztem a Dunát, a színes avart a zöld fűben, faltam a friss zsíros kenyeret a tepertővel és nagy kortyokban élveztem a jóféle söröcskét. E=mc2 villant a homlokomon, és átléptem egy másik dimenzióba...

Elüldögéltem volna még egy pár sör mellett, de sajnos oda kellett hagynom a korsót és a terített asztalt, mert "várt a munka a kertben..."