Tavaly jelent meg a Folyékony Kenyéren egy bejegyzés, ami azt taglalja, milyen sört iszik a pápa, és miért nem bajor búzasört választott. Blogunk utánaeredt a problémának, és hosszas, fáradságot nem ismerő kutatómunkával kinyomozta az okokat. Sőt, megkóstolta, mit is iszik a Szentatya. S nem átallott sörfalatkát kreálni az említett sörhöz.

No, de kezdjük az elején. A pápa söre nem azonos a Pápa Sör-rel (Papst Bier), melyet a Weideneder Sörfőzde készített el XVi. Benedek pápa dicsőségére, és saját pénztárcája vastagítására. Melyik fiús apuka ne vágyna egy  ilyen árukapcsolásra? Akár a Kinder-Überraschung, három az egyben, vallásos áhitat, játék a gyereknek és persze sör.

De hagyjuk a pápás merchandising zavaros posványát, vegyük végre szemügyre a pápa sörét!

A Stuttgarter Hofbräu Malteser Weissbier-jéből állítólag 700 litert rendelt a Vatikán. De miért választ a bajor pápa Baden-Württenberg-i serfőzdétől búzasört? Eláruljuk. Mert tulajdonképpen ez is egy bajor sör, csak az ambergi sörfőzde odaadta a licenszet a stuttgartiaknak. Szerencsére német földön kicsit komolyabban veszik a licensz fogalmát, mint kis hazánkban! Ez a sör bármelyik jóféle bajor búzával fölveszi a versenyt. Ám kerüljünk beljebb, le avval a lovagkeresztes kupakkal!

Jellegzetes búzasörös jegyeket érzünk kitöltés után. Fanyar citrusos, élesztős  illat csiklandozza orrunkat, gusztusos, tartós habkorona és elegánsan pezsgő buborékok a pohárban. Az első korty egészen meglepő! Igazi szájat összerántó, száraz savanyúság ül rá ínyünkre. Mint egy jóféle Somlói Juhfark, elegáns, minerális savasság. Gyönyörű felütés! Utána sorra előjönnek a jó búzák jellegzetességei. Citrusos, friss ízek, majd a szüretlen sör finom aromái. Meg kell hagyni, jó ízlése van a pápának!

De ha már van egy finom sörünk, együnk hozzá valami kellemeset! Főzni nincs idő, de néhány sörfalatot összedobni nem tart semeddig.

Az alap a saját sütésű rozskenyér és vaj. Erre tegyünk valamit. A búzasör savanykás ízvilágát ki lehet egészíteni egy kis sós ízzel, majd jöhet egy kevés édes, és valami tartalmasabb összetettebb íz ráadásként. A sós ízt remekül hozza a feketeerdei sonka, az édest egy-két szőlőszem és egy leheletnyi házi eperlekvár. A nehezebb ízt (ami az okosak szerint a japán konyha ötödik ízét, az ún. umami ízt is ígéri) remekül nyújtja a lereszelt Grana Padano sajt. Megkóstolom a sörhöz...

Totális csőd. Széteső, összemosódó ízek. Viszont legközelebb hozzápróbálom egy IPA-hoz. Szerintem összeillenek. De most probáljunk valami mást.

Kenyér, vaj. Friss, nem túl érett camembert és enyhe bazsalikomos olivában pácolt szárított paradicsom. A paradicsom fűszeres, olajos zamata, édessége (és persze ebben is ott az umami íz) remekül kiemeli a sör citrusos frisseségét, a búzasörös jegyeket, míg a sajt a kenyérrel biztos tartalmas alapot ad a szárazabb élesztős ízekhez. Fölírhatjuk, kenyér, vaj, szárított paradicsom, camembert + búzasör = IGENIGENIGEN!

És ha már így belejöttünk, desszertként igyunk egy pilsnert is a stuttgartiaktól. Gyönyörű őszi délután, napsütés, Dunapart... In aeternum, ámmen!