Idén télen meglehetősen nagy hévvel nyomozódtam a mindig újabb, és újabb sörlelőhelyek után, így olvastam a neten egy (részben téves) információt arról, hogy a Kacsa utca 10. szám alatt egy Reál élelmiszerbolt is árulja a Cubanero fuerte-t. A helyszínen hamar kiderültek a következők: A pincehelység nem Reál bolt, Cubanero van, más sör egyelőre még nincs, csak rengeteg fajta üdítő és ásványvíz.

A kedves tulajjal, Ákossal elkezdtem tereferélni sörökről, sörökről és ismét csak sörökről, és hamar kiderült, nem akármilyen elhivatottság tüze ég barátunkban. Nem kevesebbet szeretne elérni, mint a hazai gyengélkedő sörkultúrába új életet lehelni. Németországban beleszeretett az ottani árpalevekbe, és sörspecialistaként rengeteg, hazánkban még sosem árusított újdonságot hozna be.

Leginkább akkor kaptam fel a fejemet, amikor arról beszélt, hogy pár hét múlva túl azon, hogy több tucat német sörfajta kerül a pincehelységben, még Schneider Aventinust is hozat be. Micsoda? Hiszen karácsony előtt órákat utaztam Bécs külvárosában, hogy felkutassam ezt a sört, amelyről eddig csak ábrándoztam. És akkor itt a városban kapható lesz, méghozzá tűrhető áron? Mondom Ákosnak, ezt nem tudom elhinni.

- Én sem, válaszolt sejtelmesen.

Azóta eltelt pár hónap, itt a nyár, bár nekem inkább enyhe télnek tűnik, és a Kacsa utcai Sörspecialista ontja a jobbnál jobb német nedüket. Az elmúlt fél évben alig volt olyan hét, hogy ne ugrottam volna be egy két palack erejéig.

Ákos barátomnak azonban nem fenékig tejfel az élete. Reggeltől késő estig várja a szomjas sörbarátokat, szombaton sem tart szünetet, és eddig még nem igazán fedezték fel a budai sörlelőhelyet. Idén az időjárás is mostohán elbánt velünk.

Nem is tudom mennyire gondoltam komolyan, amikor felvetettem neki, hogy ha esetleg dolga lenne egy két napra, akkor szívesen elvállalom az árusítást. Mindnesetre kicsit váratlanul ért, amikor megkért, hogy két napig helyettesítsem. De azért örültem veszettül, sokmindent csináltam már az életben, de sört még soha sem árusítottam. Adott is egy rövid kiképzést Ákos, a legveszedelmesebb berendezés, a pénztárgép igazi rémülettel töltött el.

Mindenesetre egy esős hétköznapon, amely csak annyira volt esős, mint bármely nap ebben az évben, munkába is álltam. Hát nem mondhatnám, hogy az első napon jó forgalom lett volna. Ráadásul a mumusom, a pénztárgép is akkor kezdett ismeretlen hibajelzés mellett visítozni, amikor az egyetlen komolyabb vásárló utolsó palackját ütöttem be. Hosszú kínos percek következtek, szegény jóembernek pedig már le is járt a parkolási ideje. Földig lógó orral kullogtam haza, mit hoz még a holnap!

Hát azon a bizonyos holnapon már mellém állt a szerencse. Megérkezett Grinya (ő abban a műfajban versenyez önmagával, hogy minél többféle sört kóstol a világ minden tájáról, jót, pocsékot vegyesen), Ogreface és Főzdevadász, mindketten nagy Rate-beer-es sörítészek, és még egy lelkes csapat is a kollégáim közül. Akinek csak lehetett ajánlottam Lausitzi kedvencemet - de persze csak visszafogott erőszakkal-, amely édes mint a méz, és Ogreface szerint igazi antisör. A pénztárgép is illemtudóan vislekedett, és a bevétel kereken 10-szerese volt az előző napinak.

No mindegy, legalább sörárus is voltam, még ha csak két napig is, és becsületszevamra nem dézsmáltam meg a készletet, pedig piszkosul nagy volt a kísértés, ahogy azt az alábbi képek is éreztetik: