Vártuk már Pávellel a mai napot. Vajon ostoba rongyrázás volt Bécsben 7 eurót adni ezért a mini palackért, vagy értelmes sörkulináris befektetés? Annyira kicsikének tűnt ez az üvegecske, hogy elhatároztuk, szervezünk elé egy előzenekart is (a Trappistes Rochefort 10 személyében), valamint ebédre is elfogyasztunk egy fél literes palacknyit, mintegy megágyazva az árpabornak. (Én ezt Krusoviceivel követtem el, de Pável az alkalomhoz illőbben egy Memminger Klausatorral.)

*Thomas Hardy: végül is egyszer élünk!
Klausator: És jobban, mint négy éve...
faterral az utolsó karácsonyi ajándékát ittuk meg... 
pável 

Sörkorcsolyával nem nagyon vesződtünk, elég volt hozzá egy pár falatka Bleu d'Auvergne sajt (a trappistához), valamint némi Cheddar (az angol csodához).

Rajthoz álltak a versenyzők, eldördült a startpisztoly, és lekupakoltuk** a trappista sört.

** ettől a szókreációtól Pável és Kazinczy elhatárolódnak! :)

Háát szóval, izé. Én valahogy többre, vagy másra számítottam. Pedig ez a legmagasabbra értékelt quadruppel sör (a Westwleteren 12 után), a legjobb belga sör (szintén a Westwleteren 12 után), és a legjobb sör Ogreface úr listáján is (megintcsak a Westwleteren 12 után).

De mégis, mégis, nekem a trappista sörök közül pl. az animális illatokat felmutató (lópokrócszagú) Orval, és a Chimay rumos-konyakos aromájú kékkupakosa is jobban ízlett.

Vagy csak az üzlet nem tárolta szakszerűen? Mindenesetre elefántméretű élesztőüledékek úsztak az alján, eltávolíthatatlanul.**

** Hát igen, a rakparti belga szakbolt nem először lep meg minket golyhókkal teli sörrrel. Amin nem is csodálkozunk, mióta  ráeszméltünk:  a két, szakmailag teljesen képzetlen eladó kedvéért egész télen fűtött helyiségben álltak a polcon a sörök.   - Pável
(Azóta feltűnt egy harmadik, nem dilettáns eladó is.)

Na de azért jó volt, viszont meglepően hamar elfogyott, valahogy nem ingerelt kellőképpen lassú lötybölésre, szopogatásra.

És akkor végre lekerült aThomas Hardy's kupakja is.

Hihetetlen ízorgia. Valóban portóira, vagy mégis inkább madeira borra emlékeztető illat és íz, meglehetősen kevés, de nem zavaróan kevés szénsav, édes zamat, de nem erősbelga-ale-esen intenzív sziruposság, hihetetlenül olajos folyás, és az eddig kipróbált rengeteg (1 db.) más árpaborra jellemző zöldes fénytörés.

Íme:

És ami szintén nagyon megdöbbentett, a trappista gyors eltűnése ellenpontjaképpen ez az árpaborocska hihetetlenül sokáig megmarad, a kéz játékosan forgatja, billegteti, babrál vele, készülnek a sztárfotók, de mégis fogy közben, minden pillanatban lehet elégedetten csettintgetni. És bár a 8 és fél uncia röhejesen kevésnek tűnt az elején, mégsem éreztem rögtön az elszopogatása után hiányérzetet, csak kábé 1 órával később, de akkor aztán kínzóan.

Most akkor egy jó darabig ilyet megint nem iszunk, kezitcsókolom?!

Pável itt néminemű óvást emel: egy sör és egy bor összemérése nem fair... A remek belga után egy sörszerű bort, illetve egy borszerű likőrszerű portóiszerú sört valamit inni pedig nem ésszerű. Ha  Düsamen kollega egy pohárka testes portói mellé kínálta volna a britet, na azzal össze lehettett volna vetni.
Sajnos nálam nem voltak meg a sörszerűség kritériumai, amelyek alapján sörként mustrálhattam volna a Thomas Hardy-t... Szegényről az öszvér kentaur jutott eszembe: sem ember-, sem lószépségversenyen nem indulhat a szerencsétlen, mindenhonnan eltanácsolnák felesleges vagy éppen hiányzó végtagok miatt. Bárhogyan írnék róla, azt borként tenném meg, éppen úgy forgattam, kóstoltam, mint az utolsó borfeszten, ahol részt vettem. Egy dologban előnyt adtam neki: ha a  színét borként vizsgáltuk volna, azonnal bajba kerülne: küllemre ugyanis csak nagyapám guggolósa sem volt ilyen - elnézést - pocsolyaronda. De mert a kisagyunk mögötti zugokban még tudtuk, hogy mégiscsak egy sört fogunk a kezünkben, ezért azt a szempontot nem vettük figyelembe. Ne mondja senki, hogy nem adtuk meg a kellő tiszteletet. Avagy "pozotívan disztkrimináltuk" :)
Tehát, a bormustra. Nem a habzását csodáltam, nem lévén ilyen, hanem az olajosságát a pohár falán. Nem a komló jött szembe az első korty után, hanem a kenőcsös, sűrített napfény jelleg, mint a portóiaknál. De mindez nem lett volna baj. Még ízlett is. Csak éppen sörnek jobb sok minen más, bornak pedig megint jobb nála sok minden más... Ez a termék nálam hosszan billegett az Ínyencség és a Perverzió határán, majd lassan átdőlt az utóbbi felségterületére... 
pável