A múltkori, zsírban tocsogó rántottával párosított Asam-Bocknak minden tekintetben ellenpontja ez a világos búza, ugyanabból a főzdéből, és a hozzá elfogyasztott könnyed kecskesajtos pirítós is a rántottától távoli végletén található a gasztronómiai galaxisnak.

De régen is ettem ilyen hengerkékben árult érett francia kecske-camamber-t! A pirítós tetején szinte átlátszó folyadékká olvad, de nem így a kérge, amely egyben tartja a szeletkéket. Mennyei eledel!! És ugyanilyen finom a hozzá ivott világos búzasör is, könnyed, szinte légies, de mégsem vizes, bőven van teste. És míg a nemrég megénekelt pyraser búza savasságánál fogva jól párosult a görög salátával, addig ez a sör nem volt olyan erőteljes ízű, így nem szorította háttérbe az étket.

Szóval finom volt, na!