Alajos, a robbanócukor
Újabb unikum a búzasörök palettáján, még a rendkívüli Memminger Weizenbocknál is kivételesebb, pedig már arról is csak felsőfokon lehet szólni. Hová csigázzam már a nyelvem? A szájpadlásnál semmiképp se tovább: ott játszik tűzijátékot ez a sörnek álcázott pezsgő. Fakíroknak így reklámoznám: tűpárna a szájpadlásod helyén. Gyerekeknek... oops, nem szabad, de ki ne emlékezne a robbanócukorra? Na ez az.
És rögtön bajszot rajzol rád, mint mikor csokis cappuccinóba kezdesz. Majd hosszan sikló édes íz, mint egy bobpálya, cukorhavon. Ha borulsz, az se baj... Karcmentes, hiába pezseg (inkább de csak eleinte) őrülten, nem az az orrodat-is-csípi fajta, a szénsav nem mar, puha légpárnát alkot a kortyok alatt. Szelíden karamelles utóíz, a komlós kesernyésség pedig olyan halvány, hogy feltűnőbb a hiánya, mint a jelenléte.
Hamar a fejedbe száll. És remek aperitif szexhez... Jól illik a sima női testhez. (A Miket ivott Hannibal Lecter a húsokhoz c. posztunk még készül....)
(Kapható a Sörpecialistánál)
Mit ivott eddig az ágyban?