Prágai anzix

olykor azt álmodom
hogy én vagyok a Moldva
szétfolyok Prága szívében
s piszkosfehér turistahajók
úsznak át rajtam
a Károly- s a Légiósok hídja
között, ha lemegy a nap
sörré változom
s mint egy nagy sörpatak
apró habok közt ringatom magam
s a szerelmet, hogy ne fájjon, örökre
konvertálom füstölt-főtt csülökre
s partjaimnál nagy sült kacsák úsznak

de fel kell ébredni reggel
de el kel menni holnap

tükrömben, mikor én vagyok a Moldva
elviszem Prága arcait
s belemosom itthon a Szamosba

Farkas Wellmann Endre:
Lucius Domitius lázbeszéde