Az egész úgy kezdődött, hogy az olasz kollégámmal – aki nem is olasz, hanem szárd – egyszer sörökről beszélgettünk, és megígértem neki, hogy együtt elmegyünk egy sörgyárba. Először a kőbányaira gondoltam, de gyorsan le is beszéltem róla magamat, nem sok kedvem lett volna télvíz idején olyan „sör”-öket kortyolgatni, amelyeknek az elfogyasztása 40 fokos melegben is csak éppen megbocsátható bűn.
Jött a mentő ötlet, nézzük meg az Osterbräu valamelyik mini sörfőzdéjét. Legkedvesebb sörbarátommal a Tölgyfa utcai Osterbräu sörözőben párszor már látogatást tettünk, majd valamikor megéneklem az ott kapható 3=4 csapoltsör históriáját, most csak annyit, hogy eszembe jutott, egyszer a Ferenciek terén levő Osterbräu-t is kínáló talponálló csaposa említette, hogy az általuk kimért sört a főnöke főzi Fóton.
Nyomás a Ferenciek terére, rövid nyökögésem után a csaposhölgy odabök a békésen iddogáló, telefonáló úrra, vele beszéljem meg, ő a főzdetulajdonos. Később kiderült, hogy ő Gyenge Zsolt, aki nem pusztán egy fóti főzdeüzemet vezet, hanem az OSTERBRÄU Hungary Söripari Vállalkozás vezetője, aki az elmúlt majd’ 20 esztendőben a világ 17 országában 184 sörüzemet „kalapált” össze.
Meghívott minket, látogassuk meg a főzdét, majd a helyszínen mindent elmagyaráz, mi több, beavat az aranyló-habzó lé készítésének minden titkába.
Most szombaton sikerült is leautókáznunk Fótra, és még az sem szegte kedvünket, hogy a kissé csípős november végi hidegből 2 fokos ászkolóhelységbe sétáltunk, ahol a sörök – ha sikerül jól kizárni az oxigént és a gonosz pálcabaktériumokat – akár egy évet is szunyálhatnak a 3000 literes tartályaikban.
Persze megnéztük a teljes technológiai sort, a malátadarálót, a főzőüstöt, a komlózás céljára szolgáló tartályt, és minden egyebet.
Nagy megnyugvásunkra szolgált, hogy a pasztőrizálatlan sör tartósítására szolgáló egyedüli eljárás a szűrés, és a nedű aszkorbinavat (C vitamint) soha nem lát, habár a háziorvosom szerint az segítene a téli influenzák távoltartásában.
De nem, ez a német tisztasági törvények gondos betartásával készül, tükrösen átlátszó, és nagyon jó.
Na és a legnagyobb meglepetés a végén várt minket. Közeledik a Mikulás, és így nem csak az alapváltozatból kóstoltunk, hanem egy speciális erős, édeskés karácsonyi főzetből is, ami maga a tökély.
(Édesanyám is így vélte, aki annak ellenére hogy utálja a sert, ebből kissé szégyenlősen többször is újratöltött a vasárnapi vacsora alatt)