Hordóérlelt Sportszelet - Monyo: Hungarian Terroir - Blaufränkisch R.I.S.
A hordós érlelés idén legalább olyan népszerű volt a hazai kis főzdéknél, mint tavaly a NE IPA. A különböző boroshordók mellett hamarosan jön whiskey-s hordós sör kóstolása is. De elsőként egy régi adósság, a Monyo Hungarian Terroir-sorozat másik darabja, a Soproni Kékfrankos hordóban érlelt Russian Imperial Stout.
A Spontan Syrah-ról, ami a Monyo, sőt az idei magyar KKK-sörtermés egyik legnagyszerűbb söre volt még napsütéses időben áradoztam, a 10,5%-os Imperial Stout-ot már igazi téli estében pukkantottam föl. A soproni Pfneiszl Pincészettől beszerzett hordóban egy 10,5%-os kőolajszerű Imperial Stout érett, komoly szakmai anyaggyűjtés előzte meg, és persze volt apropója is, hogy pont egy ilyen sör készült, hiszen a Monyo idén már másodszorra vett részt a Sörbúvár által is hőn szeretett De Molen házi fesztiválján, a Borefts-en, ahol ez volt az idei tematikus főzet. Azért szerencsére nem vedelte föl a teljes mennyiséget a holland közönség, így itthonra is jutott egy adag. A hétvégén - egy 3 hetes alkoholmentes pauza után - úgy gondoltam, hogy méltó visszatérés lesz evvel a sörrel kezdeni.
Monyo Hungarian Terroir Balufränkisch RIS - 10,5 % - Illat: Az első illat ami a dugó kihúzása után megcsapott a rumos csoki volt, innen a cím is, hiszen a békebeli Sport szelet ugrott be azonnal. Aztán azért több réteg is megmutatta magát, ahogy melegedett a sör. Érkezett még csokoládészirup, csokis cappuccino, madeira-boros szilva, marcipános csokoládé, majd kitöltve, kicsit jobban levegőzve gyümölcsmarcipános szaloncukor, majd egy szép Kékfrankos málnás-szedres,áfonyalekváros jegyei is beköszöntek, kis kávés aromával megfejelve. Megjelenés: Folyékony kőolaj-szín és úgy is csordogál, minimális barna hab, Íz: Az illatok alapján édes teltségre számítanánk, de jön a meglepetés, vörösborosabb, csak száraz csokilikőr és egy kis szilvapálinka érkezik, fanyar szederrel és pörkölt kávés zárással. Van egy jellegzetes hordós, kicsit vaníliás, enyhén égetett utóíze is. Korty: A buborékok aprók és játékosan szúrósak, de a krémes ragacsos teltség azért megvan, bár nem olyan áthatóan, mint egy 10,5%-os, 22 Ballingos Stouttól elvárná az ember. Viszont a könnyed boros utóíz nem tanninos, nem is erőteljesen pörkölt kesernyés, inkább üde, friss. Összbenyomás: Egy remek, izgalmas karakterekkel rendelkező, nagyon egyedi ízvilágú Russian Imperial Stout, ha nem is egészen más, mint amit megszoktunk, de a csokis, kávés robusztus angolszász Imperial Stoutokhoz képest elegánsabb és könnyedebb, nem olyan fejleszakítósan likőrös, hanem a boros karakter is szépen kidomborodik.
Ha a Spontan Syrah-val kell összehasonlítanom, akkor nekem a Syrah volt az óriás kedvencem, de a Blaufränkisch RIS is csodás sör, csak itt már működik az ízlésekéspofonok-faktor. El is kezdtem agyalni, mi volna hozzá passzoló étel. Elkezdtem az éppen elkészült shortbread-del, amit kis csokival vontam be, aztán Bergkäse következett, de egyik sem volt igazán tökéletes. Aztán jött az ötlet a Tomme de Montagne - egy karakteresen penészes kérgű félkemény sajt (kapható nálunk is sok helyen) - megbolondítva egy kis málnalekvárral olvasztott csokival, és a dolog működött. A sajt a hordós, kicsit boros jegyekkel, a málna és a csoki a stout alapízeivel harmonizált szépen. Szerettem...
