A pannonhalmi sörökről még júniusban értekeztem, a Westendnél a  Hiltonban rendezett bemutató kapcsán. Azóta a szálloda Zita kávézójában világos (Abbey Ale) és a félbarna (Altbier) is kapható, amit a főzde képviselőjével kóstoltam meg. A júniusi bemutatón még kis mennyiségben készült főzeteket próbálhattam ki, de az még nagyon kiforratlan volt. Azóta a recepten is sokat csiszoltak, és lefőztek több ezer liter világost és félbarnát is. A Thomas Menner 1701 sörcsalád harmadik tagja, az apátsági barna (Abbey Dubbel) még a Corvinus (Kertészeti Egyetem) kísérleti főzdéjében érik a tartályban.

A pannonhalmiak láthatóan komolyan gondolják a megjelenést. A szép dizájnú pohár, az igényes gasztronómiai megközelítés (folyik a kísérletezés a sörhöz kapcsolódó ételsor összeállításával) mind-mind arra utal, hogy bizony kivételes odafigyeléssel bánnak a sörökkel. Ha mindehhez egy jó sör is társul, akkor a siker azt gondolom garantált.

A világos egy kifejezetten élesztős, enyhén animális (szénás, istállós) gyógyfüves illattal operál, ízeiben viszont meglepően komlós, és egy jó világos lágerhez hasonlatos az utóíze. Melegedéssel azért ez elmegy kicsit tapadós, élesztős belga ale irányba, de közepes hőmérsékletig (<12 fok) kifejezetten jól csúszó világos sört kapunk. Ahogy kóstolgattuk és a koncepcióról beszélgettünk (az apátság gyógynövényes kertjének illatát, hangulatát szeretnék kicsit visszahozni benne), ugrott be, hogy a sör illatában - nem belemagyarázva - jön egy csodálatos adag levendula, ami meghatározza a zamatot, úgyhogy be is indult az agyam, mit lehetne hozzá kínálni, de ez még maradjon az én titkom.

A félbarna - sajnos a sörcsapról ez is túl hidegen érkezett, de ez a magyar csapolási rendszer hiányossága - már egy rafináltabb darab. A koncepció szerint egy kolostor könyvtárát hivatott képviselni, melyben az enyhén poros levegő illata keveredik a kódexek lapjainak és a szúette fapolcok aromájával. És nem is kell nagyon belemagyarázni, a melanoid maláta és az élesztő hozza ezt a vonalat. Szerencsére lassan előbújik belőle egy gyümölcsös irány is, ami a melegedéssel a friss ribizlitől a málnán át egészen az érett szamócáig viszi a sört. A lecsengés kifejezetten kenyeres, kenyérhéjas, a komlókeserű, csak jelzésértékkel van jelen. Még talán egy kicsit több gyümölcsös karaktert elbírna ez a sör, de már így is szép kerek, és letisztult és a világoshoz hasonlóan jól iható, bár ez már nehezebb.

A Hiltonban ugyan a sör csillagászati áron (1600 Ft / pohár) kapható, de az egy ötcsillagos szálloda, ám - ami külön örömteli - a szomszéd csapon lévő Soproni-Heineken duót már nem csak ízben, hanem eladási statisztikákban is lekörözték a Thomas Menner-sörök. Közben a főzde és a fogadó is épül Pannonhalmán és egy karácsonyi félbarna is lapul a tartályok mélyén, ami exkluzív 1,5 literes Magnum-palackokban kerül majd forgalomba. És még egy jó hír, a Tóth Kocsmában a Guinness helyére szintén fölkerült a napokban a félbarna, ahol nem kell ekkora vagyont kifizetni érte a sörszomjas halandónak, mint a Hilton milliőjében. Kíváncsian várom a folytatást...