Megvan a skót-vicc?

A skót a kisfiával elvisz egy tyúkot a piacra eladni. Miután eladták a tyúkot a kisfiú kérleli az apját, hogy vegyen egy szelet dinnyét, mert most van pénz. Meg is veszi a skót a dinnyét a fiú pedig megeszi. Eltelik 15 év, ismét elmennek a piacra és eladnak egy tehenet. Erre a fiú:
- Apám már megnőttem, a tehenet is eladtuk, vegyél egy sört nekem.
- Elment az eszed fiam!- dinnyére sört?

És igaza is van, ha egy jó kesernyés egyenlágerrel és egy szép adag görögdinnyével állunk szemben. Annak vélhetően meglehetősen begyorsult bélműködés lesz az eredménye, bár a kézművessörök.hu remek és közvetlen tollú szerzője ezt biztos más, plasztikusabb szavakkal írta volna le... De mi van akkor, ha kicsit cizelláltabb a választás? Erre kerestem a választ és azt hiszem meg is találtam.

Viszonylag régóta dédelgettem a pincében egy palack Kentucky IPA-t, amit együtt kaptam az Ale-lel és a Bourbon-hordós Ale változattal. Ez az IPA praxisomban talán az egyik legrafináltabb. Olyan olajosan, gyümölcsösen lágy az illata és lekerekítettek az ízei és olyan aprólékos gondossággal kidolgozott, mint valami díszes ciráda egy pagoda tetőszerkezetén. Először valami távol-keleti étel jutott hozzá az eszembe. Takács Lajos a Laci!Pecsenye? épületének egyik kis sarkában nyitott egy lenyűgöző keleti street food bárt, a Bao Bao-t, ahol a sok más finomság mellett (fenomenális algasaláta!) kapható egy kacsahúsos gyoza, azaz gombóckába töltött kacsahús, aminek az ízeit, főleg chilis szójaszószba mártogatva szerintem ehhez a sörhöz találták ki. De sajnos a Bao Bao egyelőre csak az édeskés ázsiai tucatlágereket (Kirin, Asahi) tartja, így erre az élményre még várni kell egy kicsit. Ám ezek a finom lágy ízek a Kentucky IPA-ban mással is harmonizálnak. Itt a dinnyeszezon és occsóér' szereztem egy adag Serrano sonkát, és még a horvát nyaralásból is érkezett egy kis pagi sonka, ami kábé ugyanaz, csak adriai változatban. Hozzá már csak egy kevés apróra felvágott friss gyömbér kellett és némi citromfű a kertből. Először még a frissen sült kenyérre tettem, és olajbogyóval is próbálkoztam, de aztán pár korty után rájöttem, hogy a dinnye kell alapnak.

A dinnyére egy kis szelet sonka kerül, rá egy leheletnyi gyömbér, pont csak annyi, hogy ne uralkodjon el a csípőssége, és egy pici citromfű, hogy szép színt és kellemes citrusos füvességet is adjon. A sárgadinnye (azaz bocsánat mézdinnye) enyhén vizes édessége, a sonka kis sós, umamis ízei remek kísérői a gazdagon malátázott, enyhén kekszes, olajos IPA-nak. A gyömbér pont akkor csíp egy finomat, amikor a komlók keserűi elkezdenek működni a garatban, a citromfű is szépen harmonizál a gyantás citrusos komlókkal.

Tehát a skót fia és mi is boldogan sörözhetünk a dinnyeszezonban, csak a megfelelő nem túl keserű és nem túl száraz IPA-t kell a dinnyéhez meglelnünk. Ti milyen sört tolnátok dinnyéhez?