Szép-szép, hogy De Molenekkel és bajor kolostori sörökkel bástyáztam körül magam Húsvét idején, de ahogy nem báránysülttel és T-Bone Steak-kel telnek a hétköznapok, úgy nem lehet folyamatosan csúcssöröket sem vedelni. Mert akkor hol az ünnep és a hétköznap között a határ? Ahogy a Tokaji Aszú után jól esik egy-egy könnyed Siller, úgy tér meg a magamfajta is a cseh pilzenikhez "százszor is, végül is..." De bízhatunk-e a szupermarketekbe ömlesztett akciós kínálatban? Ugyanazt kapjuk-e, amit megismertünk egy-egy jól sikerült prágai sörtúrán a Pinkasban, vagy a Mala Strana utunkba eső kocsmáiban?
Sokan beleestünk a reklámújságok bűvöletének csapdájába, és - az "idők szavára hallgatva", hogy kis Hofit is idézzünk - vásároltunk a közelmúltban 199 Ft-ért dobozos és palackos Pilsner Urquellt itt-ott. De megérte a ráfordított pénzt a zöld-arany dizájn? Legutóbb főzés közben csattintottam föl a dobozosból, és igencsak elkámpicsorodtam az élménytől. Az üvegessel sem volt minden esetben felhőtlen az élmény, amikor a III. Házi Sörfőző Versenyre edzettem mentoráltamat, aki a Cseh Pilzeni kategóriában zsűrizett. Ide is idézem a BJCP-kategória kivonatát, hogy legyen megfelelő kiindulási alap. Itt nem lehetnek olyan kifogások, hogy egyedi sörökről van szó, amik picit kilógnak a kánonból, hisz a Pilsner Urquell maga az archetípus. Legalábbis úgy illene...
Illat: Gazdag, összetett maláta illattal és fűszeres, virágos Saaz komló illattal. Némi kellemes, visszafogott diacetil elfogadható, de jelenléte nem szükséges. Egyébként tiszta, nincsenek gyümölcsös észterek.
Megjelenés: Színe a nagyon halvány aranytól a mély bronzos színig terjedhet, ragyogó tisztaságú, sűrű, hosszantartó, krémes fehér habbal.
Íz: Gazdag, összetett maláta íz, kombinálva a kifejezett, mégis lágy és kerek keserűséggel, és a Saaz-komló fűszeres ízével. Némi diacetil elfogadható, de jelenléte nem szükséges. Keserűsége jellemző, de soha nem harsány és hosszantartó. Az utóízben egyensúlyban van a maláta és a komló. Tiszta, nincsenek gyümölcs észterek.
Kortyérzet: Közepesen testes, (habár, a diacetil, amennyiben jelen van, testesebbnek mutathatja) közepesen szénsavas.
Összbenyomás: Érdes, összetett, telt, mégis frissítő.
Elsősorban nem a dobozos-üveges régi dilemmát szeretném itt elemezgetni, hanem egyszerűen azt, hogy megéri-e a pénzt a jól csengő név?
A megjelenésnél a habtartósságnál és a hab kinézeténél az üveges és dobozos is veszít egy-egy pontot 2/3 mindkettő.
Érdekes, hogy a dobozos habja ugyan kicsit tartósabb, de igazi olcsósörös megjelenése van a habnak. Nem olyan paplanos, mint azt elvárná joggal a vásárló.
Az "illatnál" kezdődnek az igazi problémák. Az üvegesnek csak enyhe kukoricás-konzervzöldséges stichje van, és mellette viszonylag karakteresen jelentkezik a maláta és a Saaz-komló elegáns, zöldséges illata, a dobozosnál viszont valami penetráns, a tűréshatáron messze túlmutató diacetiles margarin-szag csapta meg az orrom, és ehhez jött a másik orcámra a főtt kukoricával és konzerv zöldborsóval dúsított, fáradtan édeskés malátaillat jól irányzott maflása. Üveges 8/12 - Dobozos 4/12
Az ízben ott az "illat "ígérete. A dobozosnál diacetilben ázott a nyelvem, még viszonylag hidegen is csak a buta édeskés főtt zöldséges margarinos ízek domináltak, és csak a háttérben jelentek meg a kötelező komlós-malátás jegyek. Az üvegesben már érezni a nyomait az elegáns komlónak, de a komló-maláta egyensúly itt is hagy maga után kívánnivalót, bár legalább jó közepes szinten érezni a szándékot. De azt már József Attila is megírta, hogy a jó szándék kevés, úgyhogy a pontozóceruzám is szigorúbb volt. Üveges 13/20, dobozos 9/20
Kortyérzet tekintetében a dobozosban megvan a margarinos tapadósság, a szénsavja is fáradtabb, tompább. Nincs meg benne az elegáns, száraz utóíz, de az üveges sem viszi ezeket túlzásba. Üveges 4/5 - Dobozos 3/5
Összbenyomás tekintetében az üveges még "szódával elmegy", a dobozos egy óriás csalódás, ami szégyen erre a márkára nézve. Üveges 7/10 - Dobozos 3/10
Összesen: Üveges - 34/50 azaz "általában megfelel a típusának, apróbb hibái vannak" (30-37); Dobozos - 21/50 azaz "hiányoznak a típus védjegyei és/vagy kisebb hibái vannak" (21-29 ennek is az alsó határa)
Konklúzió:
A Staropramen a bőcsi szégyenlicenc-szel már korábban leírta magát, de most a nagy klasszikus Pilsner Urquell is eltaknyolt a vizsgán. A dobozos mindenképpen, az üveges meg fenntartásokkal, de elfogadható azért. A nagy cseh hármasból (Staropramen - Pilsner Urquell - Budweiser) a budejovicei gyár tartja továbbra is azt a minőséget, amit elvárnánk egy cseh sörtől. Ja? Hogy az még nem multi kezén van, hanem megmaradt cseh tulajdonban? Volna összefüggés? Gyanús, felettébb gyanús!
