Az elmúlt hónapban már lehetett pletykákat hallani, de úgy két hete Simkó József sörfőző fölhívott és megerősítette, hogy a Békésszentandrási Sörfőzdében márciustól új tulajdonos lesz. Azért nem lesz éles cezúra a főzde életében, mert egyrészt Simkó József még egy ideig főzőmesterként részt vesz a munkában, másrészt az új tulajdonosok szeretnék megtartani a főzde hagyományos értékeit, de az eddigi főzetek mellé szeretnének egy-két új sört a palettára tenni, másrészt a főzde arculatát igyekeznek egységesebbé tenni és részben megújítani a mai igények szerint. Fontos lépés, hogy a kínálatból hamarosan eltűnnek a maradék idegen nevek (pl.: Black Rose - kreatívok már ötletelhetnek is, mi legyen az új magyar név). Nem kell félni, az Ogre nem minősül "idegennek", és a hírek szerint kap egy kicsit markánsabb komlózást is.

A mai nap az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Csakajósörben a Kertész utcában nem mi adtunk búcsúajándékot Simkó Józsefnek, hanem jelképesen ő adta át a stafétát az új tulajdonosnak, a szintén szarvasi  Bukovinszky Bélának és testvérének egy búcsúsörrel, melynek a neve Vándor. Az eseményen a sörbloggerek (FK, KK) mellett jelen volt Vaskó György, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke, Kovács András, a Sörcikkgyűjtők Egyesületének elnöke, és persze a házigazda Armando mellett, Ogre és Csepelről Rizmajer Józsi is tiszteletét tette. Csupa a főzde életével kapcsolatos ember előtt búcsúzhatott a sörfőző evvel az igazán izgalmas sörrel.

A Vándort szép borostyánba hajló aranyszín és dús fehér hab jellemezte a pohárban. Mikor megillatoztuk kellemes citrusosság fogadott, mely a friss, szűretlen pilzenik sajátja, de volt még valami más is. Megkóstolva tovább hezitáltam, hogy ale vagy láger, mert nem volt egyértelmű, de inkább a láger felé hajlottam. Aztán kiderült, hogy is-is. Láger és ale-élesztővel volt erjesztve, és a komlózása sem csak hagyományos, mert került bele Citra, Cascade, Chinook és szlovén Styrian komló is, majd egy kis Citrával még hidegkomlózva is volt. Ahogy a nagy borbarátok idősebb korban a pezsgő és a fehérborok felé hajlanak, úgy a sörmester sem egy sokszázalékos brutál barnával, hanem - a szándéka szerint - egy kártyaparti mellé való igazi baráti iszogatós sörrel kívánt jelképesen "elköszönni". Ha nagyon rá akarunk valami skatulyát húzni, akkor egy Vienna Export-nak lehetne mondani a Vándort. Cara-1-es müncheni malátából és bécsi malátából készült, kellemesen harapható, malátás, fűszeres teste van és mindehhez párosul a felsőerjesztésű élesztő enyhe gyümölcsössége, és a buborékok lágyabb játéka. Hasonlít is néhány kesernyésebb komlózású ESB-re, mint pl a Pedigree, merthogy határozottan érződik a komlókeserűség a korty végén, de ez igencsak kellemes zárás. Azért óvatosan iszogassuk, mert egy igen tisztességes 5,6%-os alkohol került a palackokba, úgyhogy néhány kanyar után elnehezül a kártyapartnerek feje is.

Ezúton is kívánok Simkó Józsefnek a Sörbúvárok nevében még sok ilyen "búcsú"sört - mert messze van még attól, hogy tényleg befejezze a sörfőzést, - a főzdének meg további sikereket!