Egy kis nosztalgia következik. Aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan ugorjon egy bekezdést, ott már sör is lesz. Csukás István és Janikovszky Éva beégette könyveit több generáció agyába. Én sem voltam mentes a Keménykalap és krumpliorr, a Nyár a szigeten (Le a cipővel! - "Gazsi bácsi lótetű") illetve a Málnaszörp és szalmaszál (Égig érő fű - melyből a fenti idézet is származik, és amikor még Ullmann Mónika tünci kis szőke kisleány volt) könyvektől-filmektől, és ugyan ez sehogy sem illik a sörökhöz, maximum a csúszik, ez jutott eszembe a két Porter láttán az Élesztő belső udvarán.

A 424-et már Csepelen csapról és otthon, laboratóriumi körülmények között kóstoltam, Róth Zoli Pyromaniája (Kassán bronzérmes) azonban teljesen új volt számomra. Takács Péter pendítette meg a Rizmajer Sörházban, hogy össze kéne kóstolni a kettőt, és mivel FK Dani is ott volt a 424-es bemutatóján, elintézte, hogy egyszerre legyen a kettő csapon. Ezt nem hagyhattam ki, és tegnap délután berobogtam a Tűzoltó utcába egy gyors kóstolóra.

A Pyromania a Weyermann bükkfán füstölt malátájával készült, és testesebb, mint a 424, meg erősebb az alkoholja is - 7,1%-os, - így édeskésebb hatású. Mindkét sör elég hidegen jött elő a csapból, úgyhogy eltartott egy 10 percig, amíg felszabadultak az illatok a sörökből. Érdekes, hogy a 2 decis lágeres pikolópohár a gyümölcsös illatokat hozta ki legmarkánsabban mindkét sörből. A Pyromania egy klasszikus intenzíven kávés, mogyorós, édes csokis Porter, melyben nem olyan intenzíven, mint egy Schlenkerlában, de azért érezhetően jelen van a füstösség, de nem sonkapácosan, hanem inkább pörkölt mogyorós, kerti grilles füstösség ez. A hagyományos Porter-illatok mellett málnás észterek gazdagítják az aromát, és édeskés, mogyorós csokis-tejeskávés ízekkel zárul a korty. Kellemes a krémessége is, de már nehéz is néha, mint egy belga dubbel, megéreztem azt a két decit is. Összegezve egy hihetetlen jól összerakott, nagyon lágyan füstös darab, ami hozza a Porterek jellemző jegyeit és akár egy extra fűszert vonultatja föl a füstösséget.

A 424-es ízeit a korábbi posztban már összefoglaltam így nem is mennék nagyon bele a részletekbe, inkább a különbségeket foglalom össze. A bécsi maláta alapnak köszönhetően a habja is jóval sötétebb, kellemes őzbarna, a Pyromania világos bézs habjánál. Tartósságban, mindkét hab jól vizsgázott. Míg a Pyromania málnás illatokat adott, addig a 424 - igazi angolos, - fekete ribizlis észtereket vonultatott föl. Csapról talán még szárazabb, még intenzívebb a Chinook földes, kávés keserűje, és a füstösség is csak nagyon halványan a távolból jelentkezik, mintha nedves cseresznyegallyat égetnének a csípős hideg téli levegőben. Telt, és a kisebb alkoholtartalom mellett is kellően krémes, telt.

A Pyromania egy hamisítatlan, nagyon jó arányokkal rendelkező, Robust Porter, annak minden erényével, és még egy kis extra füsttel, nem egysíkú, de könnyebben értelmezhető, mint a 424, ami - bár a füstösnek csak a határán van - szárazsága és sokrétűsége miatt nekem kicsit izgalmasabb, és több réteget tud fölvonultatni, nem lehet olyan könnyen kiismerni. Aki szereti az íz-játékokat semmiképp ne hagyja ki ezt a lehetőséget, mert két ilyen remek - füstös - Porterek nem teremnek minden nap. Aki meg nem szereti a sötét söröket, az nyugodtan eljátszhat a Távoli Galaxissal és a NoHopLimittel, és még a nagyon kellemesen gyantás és gyümölcsös CRATE IPA-t is hozzákóstolhatja. Játszatok, keressétek az ízeket, felejtsétek a savanyú kalmopyrines ócskaságokat! Igyatok jós söröket ezen a hétvégén is!